Legelő, legelő, legelő

A legelők növénytársulásai volt a mai téma. Minden mennyiségben. Kifulladásig. Reggel a ház mögötti lejtőn kezdtük. Az ott élő fajokat mértük fel úgy, hogy egy kb. 1,5*1,5 méteres négyzetet véletlenszerűen lerakva (értsd: elhajítottuk a fejünk felett, ahova esett, ott nekiálltunk felmérni) beazonosítottuk az azon belül fellelhető fajokat, és megállapítottuk milyen gyakoriak. Öt-hét különböző kvadrátot vizsgáltunk így végig. Ennyi latin nevet régen hallottam, ha hallottam egyáltalán ennyit egyszerre valaha. Biológusaink mellett most már Laci is rákattant. Kicsit hervasztó volt, mert nem maradt meg semmi az agyamban (a latint végképp nincs kapacitásom befogadni :-p). Aztán elkezdtem rákérdezgetni az angol nevekre és láss csodát: kezdtek megragadni a dolgok. Pláne mikor a növényre jellemző infókat magyarul feljegyzeteltem magamnak (a következő lépés az angolul jegyzetelés lesz, becsszó). A második találkozáskor már rémlett, hol kell keresni a jegyzetben az adott fajt, a negyedik-ötödikre már ment a határozás. Jó élmény ez a tanulás, ha az ember ráérez (újra) az ízére! J

Volt egy csomó Yorkshire Fog (bársonyfű?), meg nagyhalom Yarrow (cickafark), de a kedvencem a Dog’s-tail Grass, ami kutyafarok füvet jelent. Nagyjából úgy is néz ki elvirágzás után, mint egy vaskos kutyafarok, viszont a magyar neve taréjos cincor. J Megismerkednék azzal, aki ilyen neveket ad a növényeknek. Lehetne akár egy vetélkedőt is tartani arról, hogy az angol vagy a magyar nevek viccesebbek, találóbbak. Itt van például mindjárt nagy útifű, ennek az angol neve Rat’s Tail, azaz patkányfarok és tényleg olyan. Tessék rákeresni, aki nem ismeri! Ma nem lesz képbeszúrás, korán szeretnék lefeküdni. Csak érdekességként: a nagy útifűnek az amerikai indián neve White Man’s Footsteps, ami annyit jelent, hogy a „fehér ember lábnyoma”. A gyűszűvirág angolul Fox Glove, ez rókakesztyű szó szerint. A kacúros véreslapunak (igen, ez a magyar neve) Catsear az angol neve, ami macskafület jelent. Apró macskafül formájú képződmények vannak a száron, innen a neve. A magyar meg talán Kacor királytól jön, ha már macska… J A Self-heal magyarul öngyógyítót jelent. Az egyébként valóban gyógyfűnek a magyar neve közönséges gyíkfű (vagy békavar vagy patikai gyérfű vagy szilvafű vagy toroköröme vagy tűzfű vagy torokvillahin esetleg torokgáncs). Lehet válogatni. J

Aztán vannak veszélyes elnevezések is, pl. a keserédes csucsor. Gondolom nem véletlen, hogy az angol neve is ugyanez (csucsor nélkül persze), bittersweet. A baj csak az, hogy mérgező. Elég hülye dolog ízlelhetőséget feltételező névvel ellátni egy egyébként mérgező növényt. Szerintem.

Délután átmentünk a domb másik oldalára egy nedves élőhelyre. Gumicsizmában bokáig tapostunk a patakban (amit csak a csizma hidegsége jelez, mert egyébként a növényektől nem látni semmit), és gyűjtöttük a különböző virágos és nem virágos lágyszárúakat bevizsgálásra. A napra kiülve-kifeküdve elemezgettük aztán, hogy mi micsoda. Készült néhány vicces kép is, majd holnap felrakom. Jóéjt!