Egész héten az angol Gyöngybagolyvédelmi Alapítványnál vendégeskedünk. David Ramsdennek - akit itt Angliában csak Mr.BarnOwl-nak hívnak - és csapatának segítünk mindenfélében. Holnap költőládát fogunk készíteni, szerdán sövényt telepítünk a napkollektor elé, csütörtökön egy már meglévő sövényt fogunk kipucolni és lefektetni (ennél jobb szó nem tudom, van-e rá a magyarban). A lényeg, hogy nem vágjuk ki az összes ágát a sövényt alkotó bokroknak, hanem amelyik a nekünk megfelelő irányban fejlődik, azt csak megtörjük és oldalra fektetjük, amiből aztán kihajtanak majd az új ágak, ez a lefektetett cucc meg egy falat képezve útját állja a marháknak. Hedzsléjing. Gyönyörű szó! :-) A pénteki program még képlékeny, a fentiekből fogunk válogatni attól függően, hogy haladunk.
Ma egy kis bemutatkozás volt. Délelőtt David tartott nekünk két előadást is az alapítványról és a legfontosabb élőhelykezelési programjukról a Lennon Legacy Project-ről. Délután Matthew Twiggs vezetett minket körbe a projekt területén. Egy Vivien Lennon nevű nőci nem kis pénzt hagyott végrendeletében az alapítványra, amiből megvették a szomszédos legelőt. 10 év alatt a csonkig rágott fűből szép vadvirágos rétet csináltak. Hihetetlen volt látni a képeken a fejlődést.
Előrelátóan levertek 12 db ilyen oszlopot a terület különböző pontjain, ahonnan minden héten készítettek egy-egy fényképet 2002 óta, úgyhogy nem akármilyen dokumentációjuk van a változásokról. A legelső évben, mikor legelőször hagyták megnőni a füvet, a több évtizednyi legeltetés után végre fellélegző fűrengeteg olyan mennyiségű pollent termelt (biztos, ami biztos alapon, hátha ez az első és utolsó lehetősége), hogy autóval végighajtva rajta sárga porfelhő kavargott utána, és a motorház is tele lett vele teljesen állítólag.
A telephelyen egyébként a szó szoros értelmében sorakoztak a rehabilitáció alatt álló baglyok, elsősorban macskabaglyok, ami a leggyakoribb fajta itt.
A legtöbb létesítmény adományból készült el, ezek közül nekem a legjobban ez a vadvilág-torony tetszik. Ez egy kétszintes kis épület. A legtetején levő lyuk a gyöngybagoly-költőláda bejárata. Az alatta levő ajtó ennek az ellenőrzésére szolgál. A ajtó alatt található vízszintes nyílás a denevérek berepülőnyílása az alsó ajtón megközelíthető denevér-pihenőhely. Az épület mindkét oldalán (déli és északi oldalak) is van egy-egy pihenőhely, emellett pedig számos kis lyuk a falban, ahol énekesmadarak találhatnak megfelelő költőüreget, ha erre támadna kedvük. A hátsó oldalon felül egy vércseodú található, alatta egy kuvikodú és kék galambnak költőhely. Az épület tövében levő szikladarabok pedig a hüllőknek nyújtanak megfelelő napozóhelyet.
Mondjuk a Naphoz ma nemigazán volt szerencsénk, vagy legalábbis a felhők alaposan eltakarták. Jó kis szutykos, ködös, szemerkélőesős idő volt egész nap. Pedig ezeket a színeket megnéztem volna szikrázó napsütésben...
Angliában első a biztonság. Éppen ezért a kb. 1 méter mély mesterséges tó szélére ki kellett rakni ezt a táblát és egy mentőfelszerelést mellé... :-| (Vigyázat, mélyvíz! Úszni tilos!) Azon azért egyszer érdemes lenne elgondolkodni, hogy ezek az embereket hülyének néző intézkedések generálják a hülye embereket, vagy tényleg egyre agyatlanabbak leszünk??
A napkollektor persze itt sem maradhat el. Mondjuk egy lakóházhoz képest ők annyival előnyösebb helyzetben vannak, hogy a nappal megtermelt áramot nappal fogyasztják el. Az áramtermelés 50%-át biztosítja ez a két táblácska (7 ember számítógéppel + egy bemutatóterem + a pajta és kiszolgáló helyiségek), de feltételezem, hogy tudna többet is, különben miért lenne érdekes, hogy a rendszerbe visszatermelt energiáért fizet az állambácsi. ;-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése