A nagy fehér főnök utasítására csütörtök reggel bepakoltuk a mikrobuszba a fél szerszámtárolót. Nem túlzok, még talicskát is vittünk magunkkal! Meg szegélyvágót, meg sövénynyírót, meg vellákat, billhookokat (ezmimagyarul?), háromféle metszőollót vagy egy tucatot, és persze az elhagyhatatlan kávé- és teakészletet, bögrékkel, tejjel(!). A keddi nádvágáskor még a tó mellett hagytunk néhány szerszámot, amiért le kellett volna mennünk, de már bőven indulásidő volt. Jacek épp arra járt, úgyhogy nem haboztunk sokat Lacival, elkunyiztuk a pickup-ot, és 5 perc alatt megfordultunk. ;-)) A Sharpham menedzsere meg majd jól leszidja szegény gondnokot, hogy mit száguldozik a birtokon. :-)
Ha már a Labrador Bay-re mentünk, nem hagyhattuk otthon Holly-t sem persze, a mi kis fekete labradorunkat. Rövid helyzetfelmérést követően az első kettes ülésre gondolta azt, hogy az az ő helye, úgyhogy szépen el is foglalta magának. :-)
Csak azzal nem számolt szegény kutya, hogy Totnesben felveszünk még 3 önkéntest, úgyhogy beült végül a mellettem levő kettes ülésre leghátul. Nem telt bele 5 perc, már az ölemben feküdt, ráülve a két ülés között fekvő szegélynyíróra rárakott hátizsákomra. Rendkívül kényelmes lehetett, de neki nyilván megérte a pozíció ezt a kis kellemetlenséget. ;-)) Megkegyelmeztem szegénynek és átültem a kettes ülésre, így a legnagyobb kényelemben élvezhette az utazást.
A tengerpart nem hazudtolta meg önmagát itt sem, nagyon szép volt (mondhatnám HIHETETLEN szép volt). ;-) Azzal a különbséggel, hogy nemigazán a tengerparton voltunk, hanem fölötte "kicsivel". Olyan volt az egész partszakasz, hogy az volt az érzése az embernek, ha elenged egy labdát a dombon, az nem áll meg a tengerig. Csak azért érzés, mert nyilván van kerítés vagy sövény a föld végében, de egyébként tényleg ott végezné bárki - némi zuhanás után -, aki legurul innen.
A feladatunk az volt, hogy az RSPB (angol madaras szervezet) területét tegyük kicsit póni-komfortosabbá, hogy rá tudják engedni a hátasokat legelni. Volt, aki sövényt vágott, más a szedret irtotta, de az állatokra mérgező virágokat is ki kellett gyökerestül szedni a területről. Jómagam a "meg kellene tisztítanotok a cserjést a szedertől ezen a kis részen, árjúhepivitdet" csoportba kerültem a főnökasszonnyal és 3 ROC-os sráccal együtt. Nagyon hatékonyan dolgoztunk, sok szederindától megszabadítottuk a haldokló bokrokat és sok haldokló bokortól a cserjést. Csak az volt a baj, hogy piszkosul zavart, hogy a felsőm ujjába folyamatosan beleakadnak a tüskék. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feltűrtem az ingujjat, és dolgoztam tovább. Igeeeen, a nálam okosabbak és/vagy tapasztaltabbak most felszisszentek, mert ugye a szederinda nem funkcionált így sem másként, csak épp nem a felsőmbe akadtak most már bele... Úgy néz ki az alkarom, mintha... áááááhhh mindegy, hogy néz ki. Lényeg, hogy hülye voltam, és ezt még egy darabig eszembe fogja juttatni az esti zuhany. A kis miniatűr legyeket meg kiírthatnák valahogy rohagggyanakmeg természetvédelem ide vagy oda. Szétcsípték a fejem, még most is vakarózok, és még csak le sem lehetett csapni őket. :-pp
Este még főztünk egy adag krumplit a pörkölthöz, aztán indultunk Annához. Jó kis beszélgetős, eszegetős, énekelgetős, zenélgetős összejövetel volt. Sikerült fél kettőkor hazajönnünk. Mindezt úgy, hogy ma 8.30-ra jött Christine, hogy a projektfeladatokhoz kapcsolódó felméréseket lezavarjuk. Az egyetlen reménysugarunk az volt, hogy ő is hivatalos volt a bulira. :-)
Késett is egy kicsit, de a fiúk gyorsan lezavarták a maguk részét, mivel ide a kertbe lettek kihelyezve a csapdáik. Mi kicsit megszívtuk Lillával, tekintve, hogy a Farm környéki élőhelyek madárfelmérésére kidolgozott módszertant kellett bemutatnunk. Christine az első állomás után lelépett azzal, hogy neki ennyi elég. Mike-kal mentünk tovább, és körbejártuk az egész területet, de legalább kész lettünk. Mondjuk így is maradt két terület, ahova nem volt már energiánk felmászni, hogy megfigyelőpontokat jelöljünk ki, de az már a legkevesebb. A kényes részek megvannak, a többit meg tudjuk csinálni november végéig akármikor.
A fiúk ezalatt lezavarták a szokásos madárfelmérést. Két fókát is láttak a folyón!! Lilla nagyon kivan, már csak ő nem látott egyet sem. :-) Mikor mindannyian visszaértünk a házhoz, befogtak még minket egy kis szerszámtároló-átrendezésre, aztán bementünk Totnesbe bevásárolni. Estére rántott húst sütött Dávid. Magyar zsemlemorzsából! Köszi Blanka ezt is! :-) Csinált hozzá Dávid hagymás törtkrumplit, én meg egy kis kukoricasalátát. Ez a hét igazán hazaira sikeredett kaja szempontjából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése