Ilyen is régen volt már, hogy nincs semmilyen program, semmilyen ígéret vagy meghívás, azt csinálunk, amit akarunk. Speciel én ki akartam takarítani a házat. Erre a kedves bátyám most biztosan rákontrázik, hogy "jajdenagyonrégenvoltdesokálesz". :-)) Igen tesó, nem kell elhinni, de ez van.
Nem kellett órára kelni, a fiúk kb. 1-ig aludtak, én "csak" fél 11-ig bírtam. A reggeli után nekiálltam takarítani. Lilla akkor már ébren volt, épp napfürdőzött az ablakon beáramló sugarakban. D-vitamint szívott magába, ahogy ő mondta. Jól feltöltődhetett, mert kétszer is elment futni. Mikor visszajött, beállt segíteni. Azt nem tudom, hogy ő élvezte-e, nekem jól esett. :-)
Mikor kész voltam, lementem a folyóhoz sétálni egyet. Szép volt a táj, nem volt egy lélek sem sehol. Új útvonalat választottam a szokásos hátsó helyett, a szőlőültetvényen keresztül mentem. Mivel a levelek már nagyjából lehullottak, szépen szem előtt voltak a vesszők, ki is jött belőlem a szőlősgazda. Nah, most a tesóm megint röhögött egy jó nagyot. :-) Nem teljesen úgy metszenek mint mi. Nem az előző éves vesszőt húzzák le közvetlenül a tőkéről, hanem az azelőtti vessző van lekötve vízszintesen, egy pár alul jobbra-balra, egy pár felül, ebből jöttek az idei vesszők. Az alsó párokból növőket lefelé kötözték, a felsőkből mentek, ahogy nálunk. A kordonokat viszont egy érdekes megoldással húzták ki. A sor egyik végén kb. félméteres láncszerű valami van a drótok végén, a szemeket hátrébb rakva feszítették meg őket. Ha el nem felejtem, holnap lefényképezem. Ma direkt nem vittem gépet magammal. Tuti nem jutok le a folyóig sötétedés előtt, ha nálam van. :-) Viszont most fejkiszellőztetés volt a cél. Jöttek is a világmegváltó gondolatok kéretlenül. Egy kis túlzással persze, mert a világot most sem sikerült helyrerakni, de a papucsproblémámat megoldottam!
Történt ugyanis, hogy tegnap, mire hazaértünk a mi drága egyetlen Hollynk szétszedte a papucsomat. Nem mintha olyan nagyszerű példánya lett volna a lábbelinemzetségnek (már csak egy kis szálacska tartotta a pántját ennek a kétgrammos kínai csodának), de nem akartam már erre a pár hónapra újat venni átszámítva 1-2000 forintért, ha otthon párszázért megkapom ugyanezt. Úgy nézett ki, hogy mégis muszáj lesz, DE NEM ÉS NEM! Megcsináltam bakker!
Ezt tessék megnézni:
Jobb, mint újkorában. :-) Öregapám büszke lenne rám! ;-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése