Az ideg és egyéb kötélfajták

A hétfő reggeli megbeszélésen Jack megkért Lillát és engem, hogy pénteken 10 és 12 között segítsünk ki a Sharpham Ház konyháján, ha nem probléma, mivel sokan lesznek a hétvégén. „Persze, semmi gond” volt a válasz. Hátkérem, erre a segítségre ma volt ugye szüksége a Tisztelt Háznak (és ide most pont azt a hangsúly kell képzelni, amit egyébként alkalmaznék a szóösszetétel magyar megfelelőjénél). A segítség abból állt, hogy megmutatták, hogyan kell az általuk elfogadott (és megszokott) módon kitakarítani a szobákat és a fürdőszobákat. Ekkor már húztam magam. Aki még nem ismer, vagy hirtelen nem tudja miért, annak elárulom: MI A KÓCOS KIS TÖKÖMNEK CSAK A LÁNYOKAT KÉRIK MEG SEGÍTENI ILYEN SZUTYKOS MUNKÁRA?!?!?!?!

Laci rendes volt, jött velünk, és kivette ő is a részét a melóból. Pont meg tudta oldani a porszívózást és a gyűrű sem esett le az ujjáról, ráadásul még FÉRFI (igen, így nagybetűvel!) is maradt. Mondom ezt azoknak a szexista köcsögöknek, akik – a vendéglátóimhoz hasonlóan – pont nem értik a felháborodásomat. Bár a házigazdáknak esélyük sem volt megtapasztalni, milyen az, mikor fel vagyok háborodva, mert kivételesen pont nem kérdezték meg a fene nagy udvariasságukkal, hogy „boldog vagyok-e ezzel”. Nem is értem hogy találták ki ezt a kifejezést! Megmutattam volna nekik, hogy milyen az, ha egy magyar ember szemtől szembe megmondja a frankót. Aztán gondolkodhattak volna egy megfelelő angol kifejezésen a „faragatlan és szókimondó kelet-európai” leírására. Ha már lenne erre vonatkozó kifejezés (és nem a bládi íszterjuropien fákör-re gondolok), akkor lééééégyszii írja meg nekem valaki szuperangolos, mert bele szeretném építeni valamelyik mondatomba, ha egyszer hasonló szituációba kerülnék! Előre is köszönöm!

Miután kiürítettük a kukákat, és kiosztottuk a tiszta törülközőket (itt jegyzem meg, hogy aki kényes a törülközője tisztaságára, az csak saját cuccot használjon a hotelekben, mert itt speciel az ajtókat támasztják ki velük a helyiek, nem vitatkoztam… :-pp), gyorsan kialakult a munkamegosztás. Lilla porszívózta a szobákat, én kinyaltam a fürdőszobákat. 10-kor kezdtünk, 11-kor kötelező teaszünet. Lenyomtam egy jó cukros tejeskávét, vagy inkább kávéstejet (még jó, hogy egyiket sem szeretem, de az 5 kanál cukor sokat javított az összképen, de főleg az idegrendszeremnek tett jót) néhány csokis keksz kíséretében. Aztán újra belelendültünk, majd egykor jött szólni Johanna, hogy ebédidő van, fejezzük  be a munkát (az agyam eldobom egyébként ezektől a kötelező szünetektől). Nem is foglalkoztunk vele, mert már csak egy fürdőszoba volt vissza. Nekiestünk Lillával és gyorsan befejeztük, aztán leléptük, ne is lássuk őket. Még egy köszönömöt azért kaptunk kifelé menet, én pedig nem felejtettem el egy nyomatékos „szívesen”-t visszaválaszolni. Ez utóbbi csak abból a szempontból lényeges, hogy az angolok – a fene nagy udvariaskodásuk ellenére – nem használják ezt a formulát. Ami nekik teljesen elfogadott és általános (ezt a magyar származású csajszitól tudtuk meg kedden).

Először azt hittem, hogy nem jól mondom, vagy nem jól használom, meg egyáltalán: én vagyok béna, de neeeem. Az meg már végképp bicskanyitogató (jóféle magyar paraszt bugylibicska-nyitogató), hogy amit mondanak, az végtelen udvarias és sose mondanának nemet vagy azt, hogy holnap ezt vagy azt csináld, vagy nem jól csinálsz valamit, ne adj’ Isten BÉNA VAGY, neeeeem. „Ha úgy gondolod” vagy „ha lenne hozzá kedved” és ne felejtsük el az „ugyan, dehogy, nem probléma” szófordulatot egy széles mosoly kíséretében, közben meg az arcára van írva, hogy a háta közepére nem kíván… Pfff. HHhhhsdkfjieHa meg kell valamit csinálni, akkor miért nem mondja azt, hogy figyelj bakker, ez van, tudnál segíteni, csináljuk meg. Ha meg azt mondja, hogy döntsem el, mihez van kedvem, akkor eldöntöm, de később ne lássam már az arcán, hogy „méígydöntöttélénnemeztakartam”.

Azért van az angol jómodornak jobb oldala is, amit nagyon szeretek. (Csak a teljesség kedvéért, meg nehogy azt higgye már valaki, hogy haragszom rájuk. Meg különben is már kipuffogtam magam. J) Itt van például ez a táblácska. Magyarországon mi van kiírva? „18 éven aluliakat szeszesitallal nem szolgálunk ki.” Pont. Ez van, ezt kell szeretni. Egyébként meg vagy kapsz, vagy nem. Angliában viszont ez volt kirakva a kocsmában:

Angolul nem tudóknak a lényeg: „Ha olyan szerencsés vagy, hogy 21 évesnél fiatalabbnak nézel ki, akkor előfordulhat, hogy kérni fogják tőled, igazold, hogy elmúltál 18.” Mennyivel másként hangzik, nem? J

A tegnapi napról meg nem írtam semmit, utólag is elnézést. Semmi extra nem történt, az istállóból leválasztott – és azóta leszigetelt, leburkolt – két helyiség külső, az istálló felőli falának felső részét kellett leszigetelni és leburkolni.

Adtunk a tüdőráknak is egy esélyt, ha már ilyen szépen összejöttünk. 

Reggel még csak ekkora por volt, de mikor rendesen nekiálltak a szomszéd helyiségben a betonmaratásnak, akkor már olyan porfelhő kavargott át hozzánk a még teljesen le nem burkolt mennyezeten keresztül, hogy a nagy krákogások közepette sikerült felfigyelnünk az egyébként láthatatlan pókhálókra is a fejünk felett.

Ha pedig már ilyen magasan voltunk és bepillantást nyerhettünk az eddigi munkánkra, gyorsan le is fényképeztem, hogy ez is meglegyen. Íme a burkolás felülnézetből. J

A munka közben Laci lelépett, elhozta a vasútállomásról Mike-ot, Dávid meg kisemlős-csapdákat ment ellenőrizni, szóval két csaj ottmaradt fűrészelni, meg méricskélni, meg szögelni. Jó volt nagyon! Nem nagyon szakadt le a vállam a végére szerencsére… :-ppp

Az utolsó darabokat már újra négyesben bénáztuk végig, így nem mulaszthattuk el megörökíteni nevünket egy nem túl maradandó módon. J

A véleményünket pedig alább küldjük mindenkinek, akire a héten puffogtunk, innen is csókoltatva őket. Azért is élvezni fogjuk az ittlétet!!!

Fiatalkorú olvasóinkra tekintettel – hátha vannak – a lényeget cenzúráztam. Aki nem érti, annak magánban elmagyarázom! ;-))