Farmerama

A pénteki nap elképzelhetetlen Mike felejthetetlen angolórái nélkül. Tegnap is megkaptuk a heti rendes humormorzsánkat tőle, hihetetlen a fazon. Kicsit későn kezdtük, úgyhogy délben lett vége az órának. Maradt alig két óránk, hogy a madárfelmérést és a bevásárlást lerendezzük, úgyhogy ketté szakadt a csapat. Lillával lementünk a folyóra egy villámfelmérésre, amíg a fiúk lerendezték a bevásárlást.

Volt részünk rendesen a tipikus angol időjárásban. Szemerkélő eső, csak épp annyira, hogy fel kelljen venni  ugyan az esőkabátot, de rohadjál meg alatta. Szerencsére a szél most nem fújt, így száraz maradtam, és aztán az eső is elállt. Bár ezt nem úgy kell elképzelni, hogy cukor-Ági nyavalyog egy kis eső miatt, ami hipp-hopp eláll, mert két óra megvan azért egy ilyen madárfelmérés. Szóval az eső úgy 30-45 perc után állt el annyira, hogy már ne kelljen dugdosnom a formanyomtatvány a köpeny alatt. Madár persze nem sok volt ebben az időben. 200 ezüst sirályt is csak azért láttunk, mert nem tudtak szerencsétlenek máshol pihenni.

Kettőkor aztán indultunk - volna - a farmra, ahova 2 héttel ezelőtt a lerobbant autó miatt nem sikerült. 14.20-kor sikerült elindulnunk, valahogy a többieknek nem akaródzott időben odaérni. Szerencsére - vagy inkább annak köszönhetően, hogy már másodszor bogarásztam át a térképet - nem sikerült eltévednünk, így elhanyagolható 15 perces késéssel érkeznünk meg némi jószomszédi útbaigazítás után a Higher Grimpstonleigh Farmra, ahol a nagyon kedves Kim Harvey fogadott minket. Megmutatta a farmot ahol 110-250 acre (ez kb. 445-1000 ha) területen gazdálkodnak 150 marhával, meg pár lovuk is van. A férj 4. generációs farmer, a régi istállójuk 1844-ben épült szép kőépület. A tehenek szépen tejelnek, átlagos táplálékbevitel mellett az átlagos tejhozam 6,5-7 liter tehenenként. Ennél tudnának többet is, ha húzósabb kaját kapnának, de gondolom az többe is kerül. Egy nem túl nagy fejőgépük van (bár mihez képest, nekem ez volt az első, amit láttam), 17 állatot tudnak egyszerre fejni, 70-80 jószág a kapacitás egy óra alatt (már ha jól értettem, amit mondtak), lehet számolni.

Aztán megmutatták nekünk a párnapos borjakat,

meg az újszülött borjakat is. Szerencsétlenek 24 órát lehetnek csak az anyjukkal, utána el vannak választva. Kemény az élet, dehát ilyen ez a popszakma. Vagy az emberek isszák a tejet, vagy a bocik...

Utána még körbejártuk a farmot, beszélgettünk kicsit az Environmental Stewardship-ről is (ha már erről tartottam kiselőadást hétfőn, akkor már villogjak a frissen szerzett tudással kicsit), majd meginvitáltak minket egy teára bent a konyhában. Megkínáltak minket a sloe ginnel, ami isteni finom. Kaptunk receptet, úgyhogy nem ússzuk meg a kotyvasztást, lehet gyűjteni a gin-re egy kis zsebpénzt. ;-) Kim megkínált a saját maga által készített fudge-ból is, ami egy vajkaramellaszerű édesség. Vagy pont az, csak én eddig nem szerettem, mert nem ilyen volt? Na mindegy is, ez nagyon finomra sikeredett! Kicsit még beszélgettünk, aztán menni kellett neki is fejni, meg nekünk is, mert a házigazdáink szerveztek egy exeteri koncertezést. Zuhogó esőben autókáztunk át a nagyvárosba, de sajnos-sajnos még nem voltak meg a jegyeink, így sajnos-sajnos be kellett mennünk egy közeli kocsmába, ahol körülnézve, hogy mit isznak a helyiek, rendeltem én is egy kis Guinness sört. :-) A koncert a reggie-ről szólt. Nem emlékszem, hogy hallgattam-e ilyen mennyiségben reggie-t valaha, de asszem nem is fogok többet. Nem volt rossz, de mikor a mellkasomat döngette a mélynyomó, akkor már kimentem inkább. Az ilyet csak egy finom gitárszóló és/vagy egy frankó lábdob kíséretében vagyok képes elviselni. Még hazaindulás előtt bementünk egy gyorskajáldába, ahol páran magukhoz vettek egy kis üzemanyagot. Jómagam a 2000 forintos gyrossal nem voltam kibékülve még akkor sem, ha már nem számolgatom át a fontot, úgyhogy inkább csak néztem a helyieket. Nem volt semmi a felhozatal. A részeg tinédzserektől a még részegebb középkorú hölgyeken át a rózsaszín tüllszoknyás lánybúcsúsokig volt minden. Nem biztos, hogy a londoni éjszakai életre kíváncsi vagyok ezek után, bár egy szaftos kis szocio-társadalmi tapasztalatszerzésnek nem lenne rossz. Fél 3-ra sikerült hazaérnünk, úgyhogy a szombat délelőttöt az alvásnak terveztem áldozni.

Legalább háromszor visszakényszerítettem magam alvásba reggel, bár nem sokat ellenkeztem. Ebéd gyanánt megreggeliztem gyorsan, aztán Lacival átmentünk a farmra kicsit még segíteni az építkezésben Jack-éknek. Ott azzal fogadtak, hogy ha már itt vagyunk, hajtsuk be a marhákat a legelőről. Hátjó, mi van abban nehéz, majd közben fényképezek párat, tök jó lesz. Aha! Ez volt az első és utolsó kép, amit készítettem:

Ezután megráztam a kajás vödröt, amit csalogatásként magunkkal vittünk, és egy hangos "come-on"-nal elkezdtem hívni az állatokat. Ha még mindig fényképeztem volna, most lenne egy ilyen felvételem is, szép napsütötte angolvidékitájas háttérrel:

Na jó, ez így kicsit nem igaz! A hozzám közelítő jószágnak nem voltak szarvai, és állítólag csak játszani akart, de azért a derék László felajánlotta, hogy cseréljünk, menjek én mögöttük. Meg kellett volna kérdeznem, hogy milyen fejet vágtam, hogy le tudjam írni, de talán elég annyi is, hogy nem ellenkeztem, pedig nem vagyok ugye egy beszari. :-) A gond csak akkor kezdődött, mikor ebben a felállásban meg nem akartak moccanni egy tapodtat sem, úgyhogy helycserés támadás ismét. Ágika - sűrű hátrapillantásokkal - megindult a menet elején, majd a marhák el mellette a másik csordával ismerkedni. Királyság! Semmi gond, házigazdák mondták, hogy ez lesz, csak megszaglásszák egymást, de a villanypásztor visszatartja őket. Azért el tudom képzelni, hogy van az a szitu, amikor holmi elektromos drótocska nem állít meg néhány jólmegtermett jószágot... Szerencsére nem volt gond. Megkerültem őket, aztán jöttek ismét utánam. Néhányszor hátra kellett förmednem, amikor valamelyik belepofátlankodott a komfortzónámba (ami ott, akkor a szokásosnál is nagyobb volt), de alapvetően simán ment minden. Az istállóba is elsőre betaláltak annak ellenére, hogy én álltam el az útjukat a másik irány felé.

Ezt követően késő délutánig a csütörtökről visszamaradt gipszkartonozást csináltuk. Már csak két kis táblát kell felszabnunk és kész. Szerintem holnap délután összedobjuk. Will see...