Bournemouth

Megígértem Ritának, hogy ha sikerül kijutnom Angliába, meglátogatom, és mint tudjuk, az ígéret szép szó, úgyhogy utazásra adtam a fejem. Tegnap 9.50-kor vonatra szálltam, és elindultam Bournemouth felé. Nem mintha olyan hűde messze lenne, de 15.05-kor érkeztem csak meg. Na de kezdjük az elején.

Tegnap fél9-kor - mivel esett az eső -  Laci bevitt kocsival Totnesbe (valahogy nem volt kedvem begyalogolni). Mivel volt még több mint egy órám a vonatindulásig, elmentem valami kaját venni. Ha tudom, hogy az lesz az egész napi eledelem, kicsit felturbózom a sajtos pogácsákat valamivel. :-)p Vonattal elmentem aztán Exeterbe, ott be kellett sétálnom a központba az állomásról, mivel busszal mentem tovább. Itt is volt majd' egy órám, szóval nem aggódtam. Térkép a telefonomon, látnivaló volt elég, gondoltam kényelmesen  elsétálok, közben fényképezgetek. Ebből az lett, hogy fél óra múlva még mindig csak az út egyharmadát tettem meg, mert mindenhol leálltam képet készíteni. Szóval elraktam a masinát, aztán magam alá szedtem kicsit a csülkeim. Pedig egy csomó ilyen szép templomot találtam eldugdosva az épületek között.

Amit viszont nem hagytam ki, nem átallottam elmenni egy dr.Marten's boltba (jóelőre kinéztem már, hogy merre van), hogy adjak még egy esélyt a márkának. Mint tudjuk, akkor pártoltam el tőle, mikor sikerült egy Made in China feliratú lábbelit beszereznem. Nem is kerestem vásárláskor származási helyet, nekem valahogy evidens volt, hogy ezt Angliában készítik. Ez volt az utolsó bakancsom, kurvákat mégsem hordhatok a lábamon! ;-) Azért jó volt újra kézben tartani, de a talpára ragasztott árcédula hamar visszazökkentett a valóságban. Nem kis pénz az a 80 font, bár ahhoz képest, hogy annak idején milyen ütemben emelkedett az ára, így utólag azért van bennem egy "csakennyi?" érzés, viszont csak emiatt már nem venném meg.

A buszt minden gond nélkül elértem. Kényelmes ülésekkel várt a National Express, a buszokon még wc is van, bár azt nem használtam. Valahogy még mindig bennem van az, hogy nem szúrok ki a sofőrrel, bár nem tudom, hogy itt is ők takarítják-e ki a tartályt. Volt egy 20-25 perces pihenőideje a busznak valahol az Isten háta mögött, de 15.05-re volt kiírva az érkezése, úgyhogy 15.05-kor be is hajtottunk a bournemouth-i buszpályaudvarra. Rita már ott várt, hazafelé beugrottunk egy kis piáért, majd megbeszéltük, hogy a szállodából visszafelé jövet veszünk pizzát. Nah, ebből nem lett semmi. Illetve annyi azért lett, hogy valamikor az éjjel kellős közepén a csajok lementek a benzinkútra félkész pizzákat beszerezni. Mire mindenki megérkezett, már tetőfokára hágott a hangulat. Érdekes volt látni a dél-afrikai srácot, meg a dumáját hallgatni. Nem is lett volna semmi gond vele, ha nem hófehér úgy egyébként. :-) Gondolkodtam, hogy melyik képet tegyem ide a buliról (betegyem-e egyáltalán valamelyiket), de aztán e mellett döntöttem. Ennél röhögtem a legnagyobbat, mivel csak utólag tűnt fel, hogy Leigh meg akarja nyalni a fejem rajta. :-D Jah, Ritának meg gipsz van a kezén csak úgy mellesleg, mert elzakózott otthon.

Valamikor éjjel 1 és 2 között bealudtam... volna, ha az egyik csávó nem ébresztgetett volna fel ötpercenként. Nem kicsit voltam már ingerült a huszadik alkalom után! :-) Rita aztán mondta, hogy csak nyomulni akart, hááát rosszul csinálta. Ha ismerne, tudná. Igaz Fater? Ennél kevesebbért is vágtak már ki szobából embert. ;-)))

Hajnali háromkor a házigazdáink megkegyelmeztek nekünk, és átkísértek a szállodába, ahol Rita dolgozott egyébként. Nem felejtettem el lekapni a holdat, ha már egyszer szép felhőtlen volt az ég. :-)

Reggel ébredés után lementünk a tengerpartra. A város maga olyan, minta a Földközi-tenger egyik mediterrán településén lennénk. Pálmafák meg az a hosszúlevelű fenyő mindenütt, de az egész hangulata is nagyon olyan volt, bár gondolom ehhez a verőfényes napsütés is hozzájárult.

A tengerpartja homokos, de kilométereken keresztül. Nyaranta állítólag tömve van turistákkal az egész. Elhiszem, mert fenn a parton is egymást érik a szállodák. A tengerparton meg ilyen aranyos kis kabinokat lehet méregdrága pénzért vásárolni vagy bérelni, ha valaki nem akar lemaradni a frissen főzött délutáni teájáról.

Kiültünk a mólóra és a változatosság kedvéért elfogyasztottunk ismét egy cidert. Alapból nem szeretem egyébként a Strongbow-t, de ez körtés volt, nem pedig almabor, és ez kifejezetten finom. 

Aztán elkezdtek gyülekezni a felhők, meg a buszt is el kellett érnem, úgyhogy elindultunk visszafelé.

A parkokban egymás farkába haraptak a mókusok, olyan sokan voltak, és annyira nem féltek az embertől. Ez a példány például ott keresgélt közvetlen mellettem, nincs nagyítva a kép. Akkor sem ment el, mikor egy hatalmas kutya ment felé, sőőőt, még meg is indult az irányába. Nemnormális! Rosszabbak voltak, mint a galambok. Egyre inkább kíváncsi vagyok, milyen íze van a mókushúsnak! ;-)

A busz 10 perces késéssel indult, ergo 10 perces késéssel is érkezett, de a menetidőt tartotta pontosan. Ez új élmény volt az otthoni tapasztalatokhoz képest. Eddig kettőből kettő. Az úton - bár nem akartam - sikerült elaludnom persze. Egy darabig tartottam magam, hogy nézzem a tájat, de aztán nagyon beborult már és az eső is esett, úgyhogy feladtam, hunytam egy kicsit. Mikor legközelebb kinyitottam a szemem, két hegy között a tenger látványa tárult elém, ahogy a szürke, komor felhők közül a víz felett egy helyen átverekedik magukat a lemenőben levő nap aranysárga sugarai, ragyogóra festve vele a felhőket és az alatta levő vízfelszínt. Hihetetlen látvány volt! Persze fényképező sehol. Egyszer majd megfestem, ha rájönnék valamikor, hogy olyat is tudok! :-))p

Exeterben fél órát kellett várni a csatlakozásra, ami egy emeletes busz volt végre. Ki is láttam volna a sövények közül az úton, ha nem sötétedett volna be időközben. Egy érdekességet azonban így is láttam. Megvan mindenkinek a "Vigyázz, vadveszély!" tábla a szökellő őzbakkal ugye? Na ezt a táblát tessék elképzelni az őzbak helyett egy kacsával... hagyok rá időt... Ugyanez a tábla van egyébként itt Totnesben mindenhol, csak épp hajlott hátú öregemberek vannak rajta. Jelentése: vigyázz, bármikor eléd ugorhat egy botos öregember! :-)

Ez a busz már nem a National Express volt, így 5 percet késett. Nálam ennyi belefér az otthoni fél órás csúszásokhoz képest. Mivel azonban fuvarom csak este 10-kor volt, beültem egy pub-ba olvasni, de a Reading-Arsenal focimeccs elvonta a figyelmemet. Akit érdekel a foci, az tudja miért, akit nem, azt viszont nem fárasztanám a részletekkel, úgyhogy jóéjt!