Cannon netting

A megbeszélteknek megfelelően ma hajnali 4-kor szólt a kakas, hogy kiugrasszon minket az ágyból. Mondjuk az ugrás nagyon nem jött össze, mert egy normális felkelés után is kell 15-20 perc, mire összeszedem magam és emberek közé merek menni, de itt most ez nem adatott meg. Fel kellett kelni, reggelizni kellett, vízálló ruhát kellett venni. Nem ám olyant, amit csak a marketingesek neveznek vízállónak, ha el akarnak adni egy túrakelléket, hanem jóféle nyakig érő gumicsizmákat, meg alá réteges meleg holmit, a fagypont alatti hőmérséklet tiszteletére.

Kezdés előtt fél órával már a helyszínen voltunk (Seaton Marshes), mint a legtöbben, de kellett az a 20-25 perc, hogy magunkra erőltessük a michelin-jelmezt. 30-an gyűltünk össze ezen a hideg őszi hajnalon. Még sötét volt. A szervezők (Axe Esturay Ringing Group) pár szóban elmondták az instrukciókat, ami nagyjából abból állt, hogy ne hangoskodjunk, nehogy elijesszük a madarakat, és mindig maradjunk az autó mögött. Ketten előre mentek beüzemelni az ágyúkat... Jahhjj... Most esik le, hogy biztos van olyan, akinek halvány lila dunsztja sincs, mi az a cannon netting...

Nos, a cannon netting lényege, hogy egy adott területre beetetnek némi táplálékot a madaraknak, majd egy alkalmas pillanatban az előre kikészített ágyúval egy hatalmas hálót lőnek ki föléjük, ill. át rajtuk. Ezt követően szorgos kezek kikapkodják a hálóból a madárkákat, beteszik őket egy nagy zsákba, és elviszik gyűrűzőhöz további kezelésre.

Szóóóval... a még sötétben a madárlesben elrejtőző két figura pirkadat után nem sokkal már jelezte Fraser-nek (aka Patrick Swayze), hogy még nincs semmi. Huhh. Némi síri csendet követően újra dongani kezdett az egymással diskuráló önkéntesek nem kicsiny csoportja. Aztán megkaptuk a jelzést az ég felé mutató ujjal köröket leíró vezetőnktől.  Egy jókora dörrenést követően a kocsi elindult. Majd mindenki más utána. Futva. Na erről a részről lemaradtunk, hogy futni kell. Mit futni? Sprintelni! 44-es halásznadrágban a 30-cal döngető pickup után. Aha, persze. A féltávig bírtam. Az elején a röhögéstől estem hasra majdnem, aztán a zúzmarás-latyakos talajtól, végül a fáradságtól. :-) Vicces volt nagyon! :-) Mire odaértem, már szedték ki a madarakat a háló alól. Zsákokat felkapva rohanás be a térdig élő vízbe. Szembe jövő nénit beterítettem egy adag fröccsenéssel, csak hogy érezze a törődést. Viszonylag elég hamar végeztünk a madarakkal, pedig állítólag sok volt, délre prognosztizálták a gyűrűzés végét.

A zsákokat fajonként külön csoportosítva - mindegy terítéket a vadászaton - kihordtuk a kocsi mellé, majd mikor megvolt az összes, mindenki megfogott párat, és elindult kifelé a parkolóhoz. A gyűrűzés a múlt hónapban meglátogatott bemutatóház melletti osztályteremben volt. Az a jó az angliai gyűrűzésben, hogy ahhoz, hogy végezhess ilyen tevékenységet, választanod kell egy mestert, és mellette el kell sajátítani az ipar minden csínját-bínját. 

Szóval felosztottak minket 3 csoportba, mindenki kapott egy-egy mestert, aki aztán egyesével mindenkinek megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni. Először azt hittem, csak valami turistavakítás az egész, de nem. Nekünk kellett rárakni a gyűrűt a madárra, lemérni a szárny-, (boka?)csont- és fej-csőrhosszúság méreteit, aztán szépen be is írtak minket az adott madár mellé, mint gyűrűzőt. A fajmeghatározásnál nem volt gond, miután előzőleg már külön csoportosítottuk őket ugye, de a kornál már elkelt a segítség. Itt ugyanis egy 1-4 (vagy 1-5?) közötti skálán jelzik egy adott madár életkorát, nem úgy, mint nálunk. Meggyűrűztem egy fiatal hím wigeon-t (fütyülő réce) és egy öreg tojó mallard-ot (tőkés réce vagy táááás, kinek hogy tetszik). Otthon erre esélyem se lenne, mert nálunk ehhez vizsgát kell tenni. Nem tudom, melyik a jobb megoldás egyébként.

Az előrejelzéssel ellentétben már 10.30-ra készen is voltunk, elfogytak a madarak. Egy közös csoportképet, majd egy könnyes búcsút követően elindultunk haza. Exeterben felvettük Mike-ot, ha már úgyis útba esik, aztán siettünk be Totnesbe, hogy az aktuális havi kajavásáron elkapjam a szörpöt gyártó kedvenc farmeremet, akivel a héten kb. 5 levelet váltottam, hogy mikor és hol tudok tőle vásárolni. Megvan a 6 üveg szörpünk is, ami kitart már a végéig, remélem! :-)

A nap zárásaként Dávid megcsinálta a régen beígért rakottkrumpliját. Hátkérem, fenséges volt, igazi R A K O T T K R U M P L I! Ma is bezabáltam. :-)p Ha esetleg valaki attól félne, hogy nem ismer rám, mikor hazamegyek, ne aggódjon! ;-))