THE END

Újra itthon. Amiért jó: 2*2 méteres ágy, puha tollpaplan, bor a hűtőben és a szekrény tetején. Amiért nem jó: mindezt egyedül kellett élveznem. Már most hiányoznak a többiek, pedig Lilla tuti értékelte volna a tojásos forraltboromat. :-) Dávid először hitetlenkedett volna, hogy mi ez, meg nemezazigazi, de azért ha megkóstolja, tuti rákap ő is. Laci meg nem iszik ugye, de azért benne lett volna ő is a buliban...

A hazaút kicsit fárasztó volt, átitatva azzal a nem jó érzéssel, hogy ez egy olyan utazás, ami után nem Sharphamba megyünk vissza. :-( A szürke hétköznapok meg úgy kitörlik az ottani érzést majd, mintha sosem lett volna. A tegnapi fogadalmaim egyike: nem hagyom, hogy 3 nap alatt visszarángassanak az elutazásom előtti lelkiállapotba. Remélem sikerül! :-)

Éjfélkor bújtam ágyba végül, miután sikerült újra belaknom a lakást, és összekaparásztam a másnapi cuccaimat, de nem tudtam elaludni. Ránéztem az órára, hogy mégis mennyi időm van még kipihenni magam... Áhh, nem gond, kialszom magam még így is, gyerek az idő. Na ez volt az a pillanat, mikor leesett, hogy még nem állítottam vissza az időeltolódásból az órámat. :-pp Már nem is volt olyan sok időm reggelig, de legalább ettől az agyam is észhez tért és álomba merült. :-)

Ezeket a sorokat már a melóhelyről írom. A hosszú í lenyomásánál kicsit szitkozódva, mivel a kint használt laptopon a klaviatúra másik oldalán van, és ott keresem az ujjaimmal. :-)p

Itt köszönöm meg a figyelmet mindazoknak, akik érdeklődve a hogylétem felöl olvasgatták az élményeimet. Remélem sikerült átadni egy kicsit a fíííílinget, amit kaptam ettől a 3,5 hónaptól!

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt, és egy érzelmekben gazdag, beteljesült kívánságokkal teli új évet kívánok!

http://www.youtube.com/watch?v=j9jbdgZidu8

Ezt a számot meg nem hagyhattam ki a végéről! :-)))

Eljött az utolsó nap is végül

Nem vártuk, de most már azt kívánom, bárcsak vége lenne és otthon lennénk végre. Kicsit sűrű lett ez a pár nap. :-pp

Szinte pirkadatig raktuk össze Lacival a Mike-nak szánt ajándék videónkat. Azért csak szinte, mert télen később kel fel a nap. :-)p Szóval most sem aludtam túl sokat, lesz mit bepótolni. Viszont nagy meglepetésre elkezdtünk takarítani ma. Mondjuk nem vagyunk még kész a fél9-es esti időpont ellenére sem, de hosszú még az éjszaka. ;-)

Délelőtt elhúztuk az időt még egy kis vásárolgatással. Meg lefényképeztem a totnesi várat is (ha lehet ezt annak nevezni), ahova nem sikerült eljutnunk a 3,5 hónap alatt, de mikor elmentünk mellette, mindig megjegyeztük, hogy "egyszer a várat is meg kellene nézni". Szóval végülis ezt emlegettük a legtöbbet. :-)

Útba esett a törzshelyünk is, csak hogy ez is meglegyen... Bay Horse... Jó kis hely ez is. :-)

Aztán egyórára átmentünk a házba, mivel az évzáró karácsonyi ebédre voltunk hivatalosak. A szokásos angol lunch lett felszolgálva, desszertnek egy kis kriszmeszpuding dukált. Aztán Jack-ék meghívtak minket a Sharpham Wine & Cheese-hez egy kis kóstolóra, úgyhogy ez sem maradt ki. Már sötét volt, mire visszajöttünk és megmutathattuk mindenkinek a videót. Voltak nagy röhögések. :-) Bár nem a legjobb megoldás volt a Windows Movie Maker, jobb híján nem válogathattunk, de sikerült kihoznunk belőle a maximumot azt hiszem. Könnyes búcsút vettünk mindenkitől, megköszöntük, amit meg kellett, leadminisztráltuk, amit le kellett.

Most megpróbálom észrevétlenül befejezni a takarítást, aztán még egy kis pakolás, alvás, holnap pedig pápá Anglia... :-(

Az utolsó hétvége

Hosszú listánk volt (van) arról, hogy mit is kellene (kellett volna) megcsinálni az utolsó hétvégén. Nem mondom, hogy sikerült, mert nem. :-) Talán csak annyi, hogy nagyjából összepakoltunk, megvettünk szinte mindent, amit terveztünk és buliztunk még egy utolsót.

Szombaton elkísértem Lacit Dartingtonba, ahol a könyvkötő tanfolyam következő évadát beszélte le a mesterasszonnyal. Ezalatt én kicsit körülnéztem a környéken, amit igen szépre sikerült kialakítani.

Hazafelé Totnesben bevásároltunk. Megpróbáltunk darált diót is szerezni, de már meg sem lepődöm azon, hogy nem sikerült. Így nem esznek az angolok karácsonyi diós beiglit. Legalábbis, ha rajtunk múlik, biztosan nem. :-) Még a farm előtt megállítottuk a kocsit (tekintve, hogy ott épp azt az öt percet fogtuk ki, mikor nem esett az eső), és benéztünk az út melletti sövények mögé. Háááát mit ne mondjak, elég szép a vidék, kár, hogy ezek a kétméteres növény-torlaszok eltakarják...

Szombatra még beterveztünk egy kis háztakarítást, amit aztán áttoltunk vasárnapra, amit aztán ma áttoltunk hétfőre, úgyhogy jól haladunk nagyon! :-))

Ma bevásároltunk mindent, amit még kellett. A hétfői ebédhez bevállaltuk a gyümölcssalátát, meg egy diós beiglit, de ez utóbbiból nem lesz semmi, mint már tudjuk. Még jó, hogy azért gyümölcsöt lehet vásárolni a szupermárketekben... :-pp Vettünk egy kis piát is, mivel nem a repülés előtti napot akartuk megünnepelni Lillát, hogy a másnapot hétfőn szenvedjük végig. :-) Holnap (vagy inkább ma?) lesz az ifjúhölgy 24 éves. Itt is a jó Isten éltesse nagyon sokáig és Many Happy Returns dear Layla!! ;-))

Ezt a sikkes kis lapocskát kapta tőlünk némi dekor-lufi és egy üveg sloe gin társaságában. Még jó, hogy időközben megérkezett Mike is! Így egyrészt volt, aki vacsorát csináljon nekünk, és az elfogyasztanivaló is 5 részre oszlott. :-)

Kajálás után bementünk a Bay Horse-ba egy utolsó vasárnapesti jazz-re. Meghívtunk mindenkit, aki számít, de csak Jack-ék tudtak jönni. Ez annyit jelentett, hogy 8 helyett 10-után Jack beállított Holly-val (gondolom elhozta sétálni egyet), aztán egy sör után húztak haza. Meg mi is.

Lássuk a holnapot, ami már ma van. Majd megírom, milyen volt, ami ezután lesz. Csóközön! :-**

Az utolsó péntek

Lassan mondom, hogy mindenki megértse: M A  E S T E  A Z  Á L L A T O K N A K  É N E K E L T Ü N K! Igen kérlek, jól értetted, az állatoknak énekeltünk.

Egyébként nem volt rossz. :-) Szegény tehenek először nem értették, mi ez a nagy felfordulás, aztán szép lassan megszokták a tömeget, és lefeküdtek kérődzni. (Nah ez is egy jó szó, így kell írni?!) Utána ment a kis csapat - itt vagy 50 embert kell elképzelni - szépen sorba a lovakhoz, majd a birkákhoz, tyúkokhoz, de a nyulak és tengeri malacok se maradtak ki. Mókás volt. :-)

A napunk ennek a jegyében telt el. 10-re mentünk a farmra. Akarom mondani, 10-re kellett volna a farmra mennünk, de mivel csak annyit mondtak, hogy este állatoknak éneklés, meg díszíteni kell még, nem vettük túl komolyan a kezdést. Hogy emiatt-e vagy csak a jól megszokott egyenjogúság élharcosa oldalát mutatta ma Jack ismét, nem tudom, mindenesetre elküldött minket, mindenkit, még a barátnőjét is, blokktéglákat pakolászni. A jóöreg "tegyétek át A-ból B-be a cuccot" játékot játszottuk. Élveztük nagyon! :-|

Ekkor hangzott el az alábbi nagysikerű párbeszéd is Lilla és köztem:

Lilla: - Ez a Rusty nagyon rilex!

Ági: - Aha, csilben van.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, aki nemtetszéssel fogadja majd az ehhez hasonló kevert nyelvezetet odahaza, ha esetleg elfeledkeznék magamról, de itt egyelőre poén. :-) Egyébként Rusty az egyik ló a farmon. A bicepszerősítés után ebédszünet, majd egy kis lampionkészítés következett. A félretett befőttes és lekvárosüvegekre erősítettünk drótot fogantyú gyanánt, aztán az üvegekre színes papírdarabkákat ragasztgattunk. Na ez utóbbit én nem voltam hajlandó csinálni, mivel egész héten mást sem csináltam, mint vakartam az üvegekről le a papírokat. Most meg ragasszam vissza rá?! Naneeeeem!! Bóklásztam egy kicsit, hogy találjak valami más elfoglaltságot. Egy darabig Laci keze alá segédkeztem, aki a fáklyákat töltögette fel paraffinnal, de mivel nemigazán kétszemélyes elfoglaltság volt, mentem tovább, aztán az istállóban találtam még egy kis díszíteni-valót. Azzal jól elvoltam. Egyébként szépre megcsinálták az egész farmot, meg jó buli is volt. Mondjuk én nagyjából az egészről lemaradtam, mivel a nagy fehér főnök a kezembe nyomta a pórázra kötött kutyáját, hogy vigyázzak rá. Azt már ne kérdezze senki, hogy a kocsiba miért nem lehetett betenni, ha már az egész napot egyébként ott töltötte. Holly persze - vacsoraidő lévén - ott toporzékolt. Először csak azt hittük, unatkozik, de aztán véletlenül kibújt a nyakörvből, és az első útja a grillhez vezetett anélkül, hogy a gazdájánál egy pillanatra is megállt volna. Vettem egy hamburgert és megfeleztem vele. :-) Ezután már csak a megszokott légysziadjálkajátmertéhezem tekintettel nézett mindenkire, amúgy csilben volt. ;-))

Jah, egyébként megjött az igazi itteni tél. Enyhült az idő, cserébe szakadt egész délelőtt az eső. Szerencsére a rendezvényt nem mosta el, most már szép csillagos az ég, holnap tuti fagyni fog megint! Viszont bent leszünk és takarítjuk a jó meleg házat így elutazás előtt. Már csak 4 nap fateeeer!!!!! :-)

Az utolsó csütörtök

Nem kis erőfeszítésembe telt reggel felkelni. Mikor éjjel el akartam volna küldeni a késznek minősített anyagot Christine-nek, de vagy 20 mega volt, mert elfelejtettem a beszúrt képeket lekicsinyíteni, hát leginkább ordítani lett volna kedvem. Megnéztem volna Lilla fejét, ha elveszítettem volna a magamét! :-) Mondjuk nem voltam messze tőle. :-pp

A lényeg, hogy kész van, ezen is túl vagyunk, meg lettünk dicsérve. Bár mindig csak dicsérnek. Egy darabig lehet, hogy motiváló, ha az embernek folyamatosan csak elismerést osztanak, de egy idő után azért elgondolkozol, hogy vajon mennyire gondolják komolyan. Most már a ló másik oldalának tűnik a dolog, nekem legalábbis, de azért sose legyen ennél nagyobb bajunk! ;-))

Délben a Sharpham Házban fogadtuk a ROC-os srácokat, majd felszolgáltuk nekik a jólmegérdemelt évzáró kajájukat. Ha kicsit előbbre gondolkodunk, tuti eszünk valamit előtte. Nem volt semmi vagy 60 embert kiszolgálni mindenféle finoman illatozó kajával, ebédidőben, egy csöppke reggelivel a gyomrunkban. :-S A desszert előtt a nagy fehér főnök megkegyelmezett nekünk, és ettünk mi is egy-egy adagot a némi párolt zöldséggel megszínezett pulyka-virslicske-töltelékecske-krumplicska-szószocskával leöntve kombóból, aztán ment tovább a rohangálás. Miután elmentek, a rendrakásban is segédkeztünk persze. Karácsonyi cédére porszívózni... na aaaz az igazi adventi fíííling! :-)

Estére elmentünk Exeterbe a katedrálisba, ahol a filharmonikusok kórusa adott karácsonyi koncertet. Nem semmi élmény volt és az épületet is meg tudtam nézni belülről! Így azért kicsit jobb volt az ár-érték arány, 3 fonttal volt több a belépő, mint az alap, amit egyébként elkérnek. A legjobban megint az angol humor tetszett. Otthon tuti nem mernének egy ismert karácsonyi énekbe rock-elemeket beletenni egy komolyzenei előadáson. Templomban. Az utolsó szám a "We Wish You A Merry Christmas" volt persze, annyi kiegészítéssel, hogy a versszak végét megtoldották egy cha-cha-chával. :-DD

Jó napot zártunk ezzel az utolsó csütörtökkel ismét. Várom a folytatást! Rohan az idő nagyon...

12.12.12.

Mindenki nagyon odavan ettől a dátumtól! Vajon mit jelenthet a nagy univerzum kiskönyvében, hogy SÁ. 2012. december 12-én 12 óra 12 perckor épp borospoharakat polírozott?! Bár lehet, hogy a 12. másodpercben épp fényképet csináltam a környezetemről... :-)) Amit persze nem rakok fel ide, mert annyira azért mégiscsak lusta vagyok. :-) Legyen elég annyi, hogy az ablakon keresztül lefényképeztem a Dart folyót.

A délelőtt a készülődés jegyében telt, a csütörtöki ebédre készítettük elő a kaja-alapanyagot, én személy szerint krumplit pucoltam. Ezután terítettünk a könyvtár szobában. Nem tudom, hogy előttem miért nem jutott senkinek sem eszébe, hogy bekapcsolja az ott levő hifi-t, de én megtettem. Hogy-hogynem, karácsonyi cd volt a lejátszóban. Mekkora véletlen! :-) Zengett az egész ház a kriszmesz-szongoktól. 

Mikor készen voltunk, nekiálltunk az esti programra alapanyagul szolgáló poharak fényesítésének. Elvoltunk egy darabig... :-pp Aztán fényképezés, vattaszpesölmóment, aztán mentünk kajálni. Jómagam a tegnapra összerántott levest ettem. Csináltam egy valagra valót. Sosem fog elfogyni. Pláne, hogy másnak nem is kell... :-)p Na mindegy, ha megunom, kiöntöm a maradékot. Délután próbáltam befejezni a nesönel diploma anyagát. Persze nem sikerült. Most - így hajnali fél kettőkor - az esélytelenek nyugalmával írom a blogot, ahelyett, hogy azt csinálnám. :-ppp Lesz, ami lesz. Már nem érdekel. Persze be fogom fejezi, persze ma sem alszom majd eleget, de ez van... Már csak 6 nap. Kihasználjuk, amit lehet!

Mike végre megjött, bementünk érte Totnesbe. Pukkanós girlandokkal fogadtuk, meg a kedvenc chips-eivel, meg néhány üveg szájderrel. :-) Aztán siettünk vissza a birtokra, mivel este nagyszabású karácsonyi éneklésen vettünk részt. Számomra ismeretlen angol karácsonyi dalokat énekeltünk jópáran együtt. Jó volt! Pláne, mikor Mike elkezdte cifrázni mellettem, és egy oktávval magasabban vagy mélyebben énekelte az énekeket. :-D Nemnormális! Aztán jóbarátságot kötöttünk a forraltbort osztogató  bácsival, ahogy kell. ;-))p A buli végeztével a konyhában folytattuk.

Nem is ragoznám tovább... Elküldöm Christine-nek az anyagot, és alszom egyet. Jóéjt!!

Mááához egy hééétre már neeem leszek itt...

A keddi nap egy jó hírrel és egy rosszal kezdődött. A jó, hogy nem kellett nádat vágnunk. A rossz, hogy ezért nem:

Ebbe a fűbe azért már nem szívesen feküdnék bele! :-) Szóval megérkezett ide is a tél, bár nem hiszem, hogy ez a fagyozás itt olyan szokványos lenne. Eső még egy csepp se esett. A programváltozásnak köszönhetően elhatároztuk, hogy ráfekszünk, amire rá kell, és befejezzük a madárfelméréseket, úgyhogy elindultam a farmra egy kis adatgyűjtésre. Gumicsizmát húztam, de felesleges volt. Szarrá volt minden fagyva.

Ez a tájkép most már megvan szinte minden időjárási körülmények között. Már csak a havas hiányzik, de arra szerintem nincs esélyünk.

Elvoltam a felmérésekkel egész ebédidőig. Közben megörökítettem a kedvenc fámat, hátha nem látom többet. Több arcát is mutatta egy félórácskán belül. :-)

Este bevásárlás, karácsonyi vásár, majd kocsmázás. Nem maradtunk sokáig és Mike is csak másnapra jelentkezett be, úgyhogy elhúztunk haza.

Tettünk-vettük a konyhában, miközben a Nincs kettő négy nélkül című nagysikerű filmről diskuráltunk. Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem a neten, és megtaláltam a teljes filmet. Elindítottam. Aztán elkezdtük nézni... 11-kor... Ügyes! Hulla fáradtan kerültem ágyba ismét. :-pp

Már csak 8 nap...

Nem akarok senkit elkedvetleníteni, de ma a fűben fekve készítettem ezt a képet. Bocsiiiii!! :-)

Azért valójában irigykedem a hóra. Tuti elolvad, mire hazamegyünk! :-(( 

Ez az utolsó munkás hetünk. Jövő hétfőn már csak karácsonyi ebéd lesz, utána búcsúbuli, aztán kedden repülünk haza. :-) Már várom, de azért még igyekszünk kiélvezni az utolsó itt töltött napokat. Próbáljuk magunkba szívni a tájképet, a dombokat (a napsugarak mellett persze), ezek nagyon hiányozni fognak! Mint ez a fa is pl. Az én képernyőmön nem jön át, nem tudom, hogy máshol milyen, de a csupasz ágak arany színben rikítottak az egyébként árnyékos domboldalon. Múlt héten láttunk egy hasonlót a farmról, ott egy másik domb takarta el a lemenőben levő napot, csak a legelőn levő magányos fát érték el a sugarak. Na aaaz még ennél is fenomenálisabb volt!! Szebb formája is volt, kevesebb ággal és világosabb törzzsel. A háttérben a másik domb zöld legelője. Mindent sötét árnyék borított, csak az a fa rikított ki a környezetből aranybarnára festve.

Nah, de vissza a dolgos hétköznapokhoz. Hétfő, ergó kertészkedés. A ház melletti domboldalon szedegettük ki a vadvirágos rétnek szánt kis területről a szederindákat. Szépen gyökerestül, óvatosan, hogy ne hajtson újra. Ez volt az ukáz. Komolyan is vettük, vella-szerű izével lazítgattuk a talajt, és szedegettük óvatosan a baromiszúros cuccot, amíg Henriett oda nem jött egy kapával és el nem kezdte tőből kicsapkodni a hajtásokat... Motivációkezelésből elégtelen. :-)

Ebéd után madárfelmérés, aztán már sötétedett is. Hiába no, december van. Vásárolni viszont holnap fogunk, úgyis mennénk karácsonyi vásárba megint, meg Mike-ot is el kell hozni a vasútállomásról. Legalábbis nagyon reméljük, hogy holnap érkezik!!

Na megyek, csinálok egy kis rántottlevest. Egyrészt, mert nincs más ötletem kajára, amit a semmiből össze tudnánk dobni, másrészt, mert holnap nádvágás lesz, és ennél jobb melegítőt nem tudok most elképzelni (a pálinkán kívül persze, de az nem áll rendelkezésre), amit szabadtűzön seperc alatt készre tudnánk forralni. :-) Nem várom! Igyekszem majd nem elfelejteni lefényképezni a párnával kitömött halásznadrágomat. ;-))

.

MC-MU 2:3

Mára a fiúk focidélutánt igényeltek, úgyhogy jókora alvást, majd egy kis késői reggelit követően bementünk Totnesbe a Lord Nelson-ba, mert ott két plazmatévén nyomatják a sportot. Lilla itthon maradt. Manchester City és Manchester United meccs volt, a pub tele férfiakkal. Na jó, azért rajtam kívül még volt egy-két nő, de a többség azért kifordult az ajtón, miután felmérte a benti szitut. :-)

Félidőben rendeltünk egy kis harapnivalót késői ebéd és/vagy vacsora gyanánt. Dávid egy Sunday Roast-ot próbált ki, mi Lacival egy kis sörkorcsolya-válogatás mellett döntöttünk. Mikor kihozták, rájöttünk, hogy ezt eredetileg minden bizonnyal négyszemélyesre tervezték. Nagy könnyelműen megjegyeztem, hogy max. elcsomagoltatjuk Lillának vacsorára. Persze nem maradt semmi belőle, ahogy sejthető volt. :-) Az összetétel csak úgy a nyálcsorgatás kedvéért: 8 szelet fokhagymás-fűszeres pirítós bagett, hozzá jópár szelet rántott hagymakarika, nemkevés csirkeszárny (bár nem értem miért szedték le róla a két legvékonyabb, ámbátor legfinomabb részt!), egy kis rántott pulykamell-falatka adagocska, héjában sült krumpli valami sajtos szósszal a tetején, meg kb. két marék rántott gombafej. Ezek pont akkorák voltak, hogy először inkább kettéharapod, aztán - mikor rájössz, hogy így az összes leve szanaszét fröccsen - egészben kapod be, felettébb vicces látványt nyújtva, ahogy megpróbálod valahogy megrágni.

A United nyert. Ezután 5 percen belül kiürült a kocsma. Nem is értem. Mi még azért megvártuk, míg megiszom a második pint sörömet. ;-) Közben elkezdődött a Liverpool-WestHam meccs is, de az eleje elég unalmasra sikeredett, úgyhogy elhúztunk.

Net, alvás, jöhet az utolsó hét... 

Dartmouth

Pénteken nem sok minden történt, úgyhogy csak a teljesség kedvéért néhány szóban a tegnapi nap...

Pénteken nem történt semmi.

Na jó, azért ennél több minden volt. :-) Fél 10-re jött Christine a nesönel diplomákat átnézni. Kellett ez a közbenső határidő, mint egy falat kenyér, különben sosem rakjuk össze! :-) A fiúkkal kezdte, aztán Lilla jött, én meg végighallgattam az összes megjegyzését, úgyhogy még közben is javítottam az anyagon ezek alapján. Már nem sok minden hiányzik. Két fényképet és egy térképet kell összedobnom illusztrációnak, meg ki kell fejtenem még a felmérések tapasztalataiból levont, a madárfelmérési módszertan változtatására vonatkozó következtetéseimet. Ebédidőre végeztünk. Megkajáltunk aztán elmentünk Lillával a folyóra bördszörvéjezni. Láttunk shelduck-ot végre! Ez a bütykös ásólúd magyarul. Szép színes jószág, teccccik! :-) Volt még ezen kívül 10 feletti példányszámban nagy póling, meg pár csigaforgató is, meg visszajöttek a kanadai ludak. Pár hétre eltűntek, de itt van mind a 150 megint. Azzal a különbséggel, hogy most már 160-an vannak, bár szerintem volt ott még több is. :-)

Este vendégeink voltak, mivel nagyfőnökék búcsúvacsorát szerveztek az angólai csajszinak, aki ma elutazott. Megkértek minket, hogy főzzünk valamit, mi meg cserébe megkértük őket, hogy hozzanak desszertet. Nyilván crumble volt az! ;-)) Jóféle hazai nokedlis csirkepaprikást gondoltunk ki nekik és Dávidra testáltuk a feladatot, hogy dobja össze. Megtette. Jól csinálta. Finom lett. :-)

Ma elkocsikáztunk Dartmouth-ba. Ez a Dart folyó torkolatában levő város a tengernél. Minden ilyen városka neve mouth-ra végződik, azt figyeltétek már? Gondolom nem véletlen, "száj" jelentése is van a szónak. :-)

Leraktuk a kocsit, majd egy kis francia pékségnél (vagy kávézóban?) kipihentük a fél órás hosszú út fáradalmait. Mielőtt elindultunk volna a kastélyhoz, amit mindenképp meg akartunk nézni, egy kis városnézést-sétálgatást szavaztunk meg magunknak. Lilla és Dávid a tengerészeti múzeumra ácsingóztak, Laci és Eske sétálgatni vágyott, míg én szerettem volna minél több arcát megismerni a helynek. Asszem sikerült is a legtöbbet kihoznom a felfedezőutamból. Két órával későbbre megbeszéltünk egy találkát, aztán mindenki ment, amerre akart. Többen mondták, hogy szép nagyon a város, hát igazuk is van, mit ne mondjak! Ilyen helyzetben persze hagyom, hogy a képek beszéljenek magukért, úgyhogy át is adnám a szót...

A torkolat a mély vize miatt igen kedvelt kikötő volt mindig is. Most is mindenhol hajók ácsorogtak és jöttek-mentek.

Lapos utcával itt sem nagyon találkoztunk, ami nem is baj. :-)

 Ezt a templomot pénteken megtaláltam a neten is, mikor keresgéltem, hogy mit lenne érdemes megnézni, de aztán el is felejtettem. Az utcákon bóklászva botlottam bele, be is mentem, ahogy kell, de amíg el nem indultam kifelé, nem esett le, hogy hol vagyok. A bejárati ajtó 1631-es felirata állítólag a templom 17. századi  nagy-renoválásakor került rá, de maga a fémkapu a 14. században épült templom eredeti bejárata. Arról híres egyébként, hogy még mindig tökéletesen passzol a helyére, és a zár is működik, ahogy kell. Ma akarnának ilyent készíteni...

 Nem, kivételesen nem ferdén fényképeztem, ez a ház tényleg dől balra. Elég érdekesen nézett ki. Nem hiszem, hogy eredetileg ilyenre csinálták volna, de valahogy még áll. :-)

Ezek meg csak simán szépek. Tele van ilyenekkel a város, be sem rakom mindegyiket. Le sem tudtam volna fényképezni mindegyiket!

A parti sétányon aztán már lehetett a hajókban és a túlpartban is gyönyörködni.

A parti sétány végén belefutottam ebbe a kis kompba. A baráti áron megszámított viteldíjakat látva igen gyors elhatározásra jutottam: felpattantam a következő járatra és nekivágtam a szemközti oldalnak is, ami Kingswear városka.

Innen egész más szögben is megfigyelhető volt Dartmouth. Még a British Royal Naval College batár nagy épülete is látszik. Ez a királyi tengerészet iskolája, ahol nem kisebb személyek, mint 5. és 6. György király, Edinburgh grófja, York grófja és Wales hercege is volt kadét. Sőőőt! Az akkor még hercegnő Elizabeth-tel itt találkozott Fülöp herceg (Edingurgh grófja). Azt mondják.

Templom van a túloldalon is, de ez zárva volt. :-( 

Viszont a tengerre jobban rá lehetett látni innen...

Arról nem is beszélve, hogy a hangulatos kis házakra is jobb rálátás nyílt messzebbről. 

Percre pontosan érkeztem vissza a parkoló melletti szökőkúthoz, ahová a találkozót megbeszéltük. Persze még senki nem volt sehol. Nembaj, akkor fényképezzük... 

Mikor végre mindenki együtt volt újra, kiváltottunk még 3 órányi parkolójegyet, aztán elindultunk a várhoz vezető gyalogúton. Kivéve Laci, akit egy könyvesboltnál elvesztettünk. :-) Szép látvány volt a lefelé igyekvő napban fürdőzgető túlpart.

Hangulatos kis házakban errefelé sem volt hiány, bár itt "kis" házakról már nemigen beszélhetünk. Szerény kis villák voltak ezek inkább. Bár ez pont még a kisebbek közül való, a puccosabbakat nem volt érkezésem lefényképezni. :-p

Az emberek viszont errefelé is viccesek. Vagy inkább furcsák? Ez egy függődísz volt egy ablakban. A hátánál fogva lógott ez a teltkarcsú nőszemély, aki egyszál fürdőruciban(?) meg egy combfixben, magát tündérkének képzelve uszikált a levegőben...

A várból aztán már látható volt a tenger is rendesen. 

Találtunk egy felújítás alatt levő épületet is visszafelé jövet. Meg lehet nézni, mennyire figyelnek a régi hangulat megtartására. A támfalak és az utcafront díszítése megvan, de minden mást kicserélnek. Egy építésznek érdekes lehetne itt szakmai gyakorlaton részt venni. :-)

Aztán itt egy modernebb épület is, bár a maga hangulata ennek is megvan, ha a megfelelő szögből nézzük. Mekkora orra van már!!! :-))

Estére még terveztünk egy kis kiruccanást Totnesbe, de aztán meggondoltuk magunkat, inkább holnap megyünk be valami fociközvetítésre, hogy az is meglegyen. ;-) Lesz elég bulizás jövő héten! Megvacsoráztunk, netezünk egy kicsit, aztán húzás aludni.

Jahj, a lééééényeget elfelejtettem bakker! Kingswear-ben a túlparton van a gőzmozdony végállomása. Nincs már szezonja, de az adventre tekintettel újra jár, de csak naponta háromszor. Mikor ott voltam, akkor jött pont be az egyik járat. Áhh - gondoltam - ez fogja feltenni a pontot a kiruccanásom  i-jére. :-) Nah, mikor megláttam, elájultam! Nem az i-re tette fel a pontot, hanem ez volt a hab a tortán, a csúcspontok csúcspontja, a netovábbak netovábbja. Ezt nézd meg, besz...rsz:

Ugye megmondtam!! :-DDD Remélem, ez a Thomas-imitátor csak az ünnepekre kigondolt viccesség, és nem ez viszi az utasokat Agatha Christie házához évközben. :-))p

Ma is a tűzzel játszottunk

Reggel csokimikulás és virgács fogadott mindenkit, aki a cipőjébe akart bújni. Most akkor jók voltunk vagy rosszak?! :-)) Mindegy, köszi Miku! :-)

Fél 10-re aztán átmentünk a farmra, ahol folytattuk a tegnap abbamaradt máglyapakolást. Mivel a tüzet otthagytuk tegnap magában, ma csak szét kellett húzni kicsit az azóta kb. fél méter magasra összeállt hamutömeget, majd egy kis száraz ág segítségével máris ropogott tovább a rakás. A nap végére sikerült elpusztítanunk az összes fát. Nem volt könnyű kikaparni egymás alól-mellől-mögül az ágakat, rönköket, rohadófűcsomót és leveleket, de azért nem adtuk fel. Ennek mondjuk a ruháink nem örültek annyira. Lillán is és rajtam is polárfelső volt. Egy izzó pernye = egy lyuk. Nagyszerű. Nem is lenne baj, ha nem kölcsön kaptam volna. :-pp

Egész nap nagyon hideg volt, úgyhogy kifejezetten nem bántuk, hogy a tűz körül kellett tevékenykednünk. Fagyott is a táj mindenhol...

Az élet apró kis momentumai színesítették azért a nem épp izgalmas elfoglaltságot. A legelőre - ahol dolgoztunk - ki volt csapva egy fekete hidegvérű ló. Jókora, söröshordókat húzogató, hókás-szőrőpatás kis gyönyörűséget kell elképzelni. Sajnáltuk szegényt, mert ott fenn nem volt semmi társasága. Amíg ott voltunk, végig ott bóklászott körülöttünk. Találtunk egy zacskó répát még lent, abból vittünk neki, meg Lillánál volt alma is, úgyhogy hamar össze is barátkoztunk vele. :-) Aztán ahogy haladtunk egyre lejjebb a rakáson, találtunk pár elrejtőzött mezei pockot. Egyet-kettőt meg is fogtunk belőle. Na jó, volt az négy is. :-) De jóval többen voltak, mert kettőt láttam még ezen felül eliszkolni, majd utána még hallottam párnak a hangját. Édesek voltak! Fényképek Lillánál és Dávidnál vannak róluk, bocsi. Az egyiket én fogtam meg puszta kézzel. A fogát látva aztán kicsit elbizonytalanodtam, hogy mennyire volt ez jó ötlet. Ebben Dávid (kisemlősszakértőnk) is megerősített, miszerint "Terjesztenek néhány betegséget ezek a jószágok, ezért nem szoktuk őket puszta kézzel megfogni!", ahh nagyszerű! Jókorszólsz! :-) Bár mintha mondta volna korábban ezt Lacinak, amit fél füllel hallottam is... Namindegy.

Holnap jön Christine és megnézi, hogy állunk a diplomás feladatunkkal. Részemről szarul, úgyhogy zárom soraimat, és nekiállok annak. Jóéjt!

 . 

Az utolsó előtti kedd-szerda...

Tegnap nem csináltam fényképeket, úgyhogy muszáj lesz az emlékeimből felidézni, mi is történt. :-pp Mennyivel könnyebb képek segítségével... El lehet képzelni, mennyi van már, ha szinte minden nap lövök párat. Győzzem majd kiválogatni. ;-))

Keddre nádvágás volt betervezve. Helyette sztrájkoltunk. :-)p A reggel az öltözködés jegyében telt: harisnya, zokni, nadrág, trikó, póló, hosszúujjú, 1.polár, kapucnis pulcsi, 2. polár. Két pár vastag kötött zokni és egy párna a kézbe későbbi felhasználásra. Pakolás a további túléléshez: gyufa, virsli, egy rakat krumpli és alufólia; a munkához: 2 db vella, talicska, olló, evezőlapátok, csanak (tele volt vízzel a csónak), vastag ragasztószalag (a csónak fenekén levő lyuk ideiglenes javításához :-\), halászcsizmák. Jah és kellett még kötél, hogy kihalásszuk valahogy a csónakot a nádból, mert elvitte a víz. Jacektől pick-up elkunyiz. Indulás... Odanézz, mi jön a város felől!! Aaaaztaroohaaaadt!!! (Itt mindenki rémülten néz nagy szürke felleg irányába.)

Naééén tuti nem fogok zuhogó esőben nádat vágni!! Konyhába vissza, puffogva gép bekapcsol. Dávid jön, hogy legalább a csónakot szedjük ki valahogy. Oké, menjünk! Eső közben eláll. Jó, vigyük a cuccokat is, hátha... Lilla addig majd madárfelmér. Tegnapúgyiselmaradt. Aztán majd meglátjuk.

Dávid elindult az elszabadult lélekvesztő irányába a nádason keresztül. De mondhatnék akár lápot is, én nem mertem utána menni... :-pp Ment a két evezővel, próbálgatta, hogy hova léphet. Lassan haladt, mivel egyik helyen az egyik evező hoppp, elsüllyedt teljesen, na jó, akkor arra nem megyünk. 10 perc alatt tette meg az 5 métert, némi kerülővel elérve egy kötéldobásnyira a csónakot. Csak épp kötél nem volt a háznál, ezt buktuk! Közben az eső újra elkezdett szakadni. Lilla is visszajött csuromvizesre ázva. Húzzunk vissza a melegbe, én lesz...rom! - mondta Ági, és nem vitatkozott senki. :-) Valahogy a csónakot azért meg kéne oldani, hogy a következő alkalommal már ne ezzel kelljen szöszmötölni. Oké, azt még megoldjuk. Van egy ötletem: a fal mögött a jurtánál vannak kajakok, azzal beevezhetnénk. Nemtudommiregondolsz. Ok, akkor hozom. (Nem volt könnyű.) Kis vadvizikajak evezővel pickupra fel, csanak megvan, de kötél is kéne azért, mi legyen? Keressünk valamit! Ehhez mit szólsz? (Folyóba ereszthető, vizet hűtő kis kempingcucc viszonylag masszív, hosszú madzaggal felmutat.) Jó lesz! Menjünk! Lent tónál kajakot vízre tesz, Dávid beleül, elindul csónakért, Ági röhög (közben sajnálja, hogy fényképezőt nem hozott). Dávid vízbeesés nélkül kihozza kis lélekvesztő. Vizet kimer, kihúz partra csónak, majd 5 percig hallgat bazinagy bugyborékok csónak belsejéből, ahogy foly ki víz...

Na jó, ezt hagyjuk itt kiszáradni. Oké, húzzunk! Elpakol, levetkőzik, meleg konyhában leül gép mellé, ténykedik. Közben nap kisüt. 

Természetesen ekkor lépett be az ajtón a nagy fehér főnök, hogy mi mit keresünk itt. Jó főnök, innen tudni, így kell ezt! :-) Mondtuk neki, hogy szakad az eső. Erre mutatja a kinti napsütést. Nanevicceljélmártudodjólhogyszakadt! Nem probléma, úgyis vizesek lennétek... Aha persze, köszi! Ági fejlődik, mert nem beszólt, hanem csak közölte vele, hogy meg fogjuk csinálni. Bejött. Ezt elfogadta. El is húzott azzal, hogy jó, akkor oldjátok meg. Jövő kedden le kell vágnunk annyit, amennyire csettint majd egyet! Remélem az idő kegyes lesz hozzánk. Nem kell nekünk nyári meleg, a hideg ellen felfegyverkezünk, de legalább ne essen bakker!

Este bementünk Totnes-be, mert elkezdődött a hagyományos keddi totnesi karácsonyi vásár, ami állítólag fergeteges. Az volt, ha azt vesszük, hogy egyetlen karácsonyi számot sem hallottunk (ami nem baj), és csak két helyen láttam karácsonyi díszeket árusító nénit/bácsit, ami viszont már jobban zavart. Az egyébként is piacozó árusokat találtuk ott, a főutcán végig meg kajáldák voltak, és persze egyik bolt sem zárt be a megszokott 5-fél6-kor. Megmásztuk a főutcát felfelé párszor, aztán elindultunk a jólbevált pub felé egyet hörpinteni. Közben belefutottunk egy dobos bandába, akik nagyon jól nyomták! Persze se fényképező, se telefon nálam. Jellemző... Közben összetalálkoztunk Christine-nel és Bill-el, jöttek ők is a pub-ba aztán, ahonnan 11 után sikerült is hazaindulnunk. Nem mondom, hogy eredményes, de végül jó napot zártunk. :-) NINCS LACAFACA! Ugye, Enikő! ;-)))

Ma a farmon kezdtünk 10-kor. Kertészkedés volt előrevetítve még múlt pénteken, de végül egy bazi nagy tüzet kellett raknunk és elégetnünk a kitudjamikor összehordott fát-bokrot. Újabb értelmes munka... Máááááááááááájk! Mikor jössz már visszaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa???!! Lillával megpróbáltunk némi értelmet is belevinni a napunkba, dolgoztunk egy kicsit a madárfelmérési módszertanon a nesönel diplomához, és készítettünk egy-két illusztráló képet is, ahogy kell. Ebédidőre aztán csatlakoztunk a fiúkhoz, akik addigra már szép kis tüzet szítottak, úgyhogy már csak rá kellett dobálni a faanyagot. Elvoltunk 4-ig, köszönjük. 

Azért nem volt túl egyszerű dolgunk, mert nem friss rakást kellett szétbontanunk. A közepe már jóféle vizes-rohadós cuccal volt tele, és annak rendje és módja szerint össze volt állva az egész. Úgy kellett föntről lefejtegetni a rétegeket róla.

Az viszont nagyon tetszett, ahogy a tűz kavargó melege átfestette a mögötte levő tájképet! :-)

Miután végeztünk, elmentünk bevásárolni. Jó szutykosan-mocskosan, ahogy kell. Laci még váltócipőt sem hozott, jó az a gumicsizma! :-D A parkolóban aztán ez az autó duruzsolt el mellettünk. Egy kb. 80 éves házaspár ült benne... :-| Aztán beálltak a mozgáskorlátozott helyre. Érdeklődve néztük, hogy fogja kiszedni a járókeretet a papa maga mellől. :-) Laci elkezdte mesélni, hogy erről a Simpson-család egyik epizódja jut eszébe, amiben Homér ugyanígy beáll egy mozgáskorlátozott helyre, majd mikor kiszáll, elkezdi fájdalmasan bicegve húzni a lábát (egyébként persze semmi baja). El lehet képzelni, hogy ezek után mekkora röhögés volt, mikor a bácsi kiszállt a kocsiból és bicegve a lábát simogatva elindult a bolt felé. :-)) Biztos elgémberedett neki, ahogy nyomta a gázt!

Bent az üzletben aztán tovább folytatódott a jókedv. Mivel minden fillér számít, igyekszünk akciós termékeket vásárolni, vagy legalábbis pár penny-t megspórolni magunknak. Fel is csillan mindig az ilyen matricák láttán a szemünk! Itt éppen arra próbálja felhívni a figyelmünket a nagy piros matrica, hogy ha két csomag paradicsomot veszünk, akkor az csak 2 fontba kerül...  

Kár, hogy egyébként egy csomag egy font, úgyhogy matekból ötös, de spórolni nem spóroltunk semmit. Lehet, hogy csak tesztelni próbálták a vásárlókat. :-)

Vacsorára rántott húst csináltunk (vélhetően az utolsót itt), hozzá párolt lilakáposzta és brokkoli passzolt. Nagyon egészségesek vagyunk! :-))p

Egyébként meg: HOLNAP JÖN A MIKULÁÁÁÁÁÁS!!!! Már nagyon várjuk! :-)

Isten éltessen Dávid! :-)

Itt is. :-)

Hétfő van. A szokásos programot már mindenki tudja, csak Dávid születésnapja zökkentett ki minket a megszokott rendből. Jah, annyi változás volt még, hogy már korábban sötétedik úgyhogy a vásárlás mellett a madárfelmérés már nem fér bele a délutáni programba. Ma mindenki a bevásárlást választotta, úgyhogy a felmérést magasról tiszteltük le. Délelőtt a kertben gazoltunk. A 4 nagy ágyás közül egyet teljesen kitisztítottunk.

Aztán ebéd. Ehhez köthető Dávid megjegyzése, ami asszem megérdemli a nap szólása címet. Kaja közben írogattuk össze, mit kell vennünk. Közben megjegyeztük, hogy mivel a karácsonyi ünnepséghez kellenek kis mécsestartók főnökéknek, amiből van üveges kiszerelés, azt kell választanunk. Dávid hozzászólása: "A sörből is?" :-) Háááátkéééész. Kidőltem a röhögéstől. :-)

Vacsorára Laci spenótot főzött, hozzá tükörtojást sütöttünk, meg hogy sűrű is legyen, főztünk héjában egy kis krumplit is. Aztán Dávid kapott egy kis tortácskát, egy kis képeslapocskát, meg egy kis piácskát. :-) Az a torta egy cukorbomba bakker (Lilla szerint sugármérgezést lehet tőle kapni :-DDD), még mindig itt bódulunk tőle, pedig már vagy két órája lecsúszott. Győzzük öblíteni! ;-)

Holnap nádat vágunk ismét. Már különböző ötleteim vannak a felfázást elkerülendő. Ami tuti, hogy a gumicsizmába két darab vastag kötött zoknit IS fel fogok venni, a halászcsizmának az ülepébe pedig egy párnát fogok valahogy bepréselni a rajtam levő 6 réteget kiegészítendő. :-pp

Advent 1. hétvégéje

Már napokban mérhető az ittlétünk hátralévő ideje... 17 nap. Meghánytam-vetettem azokat a dolgokat, amiket még meg kellene csinálnom-néznem itt, és arra jutottam - jobb dolgom nem lévén -, hogy elsétálok a szomszéd faluba fényképezni kicsit, sütött szépen a nap, ahogy kell.

Megreggeliztem, majd nekiálltam a legfontosabb és ismételten aktuálissá váló feladatomnak: a hátralevő időre még hordhatóvá kellett tennem a papucsomat. A múltkori drótozás nem bizonyult hosszútávon is megfelelő megoldásnak, mivel az igénybevételtől szép lassan eltöredezett és ilyenkor beleállt a lábamba. Természetesen mindig a reggeli belebújásnál követte ezt el, legutóbb tegnap, úgyhogy új megoldást kellett rá kitalálnom, mert ez volt az utolsó csepp a pohárban (és az utolsó drótdarab a házban). Madzagot viszont találtam. Kevésbé formatartó, de egyelőre úgy néz ki, hogy tartósabb megoldás. Lauri, ne röhögj! :-)

Íme Ashprington temploma körülötte egyébként - ahogy itt mindenhol - sírkövek vannak. Többnyire régiek, 1800-1900as évekből. Nem tudom, hogy a maiak hova rakják el magukat.

Hangulatos kis templom, ma megnéztük Lillával belülről is, de erről majd később. :-)

Ez a főtér, ha lehet ilyet mondani erre a nem körforgalomként működő, de egyébként a fordított menetirány miatt aszerint használandó, kör alakú kis emelvényre. A többség rendszerint levágja a jobbra-fordulást. A birtok felől a kép jobb oldalán levő kis útról érkezünk és a kép bal felén levő úton kell Totnesbe menni. Aki onnan jön felénk, az a kereszt felső felén érkezik, nekünk meg a keresztet alulról megkerülve kell visszakanyarodnunk a totnesi útra, mert egyébként mindenhol csak egy autó fér el ugye. Ez így nagyon macerás szerintem is, úgyhogy ha nem jön semmi, szépen jobbra kisívben megyünk a kereszt mögött. Nah csütörtökön ezt a mikrobusszal próbálta Laci megcsinálni, de már gyakorlott mozdulattal irányította a járművet tovább a helyes irányba, mivel szembe jött Henriett a kis kocsijával. Kicsit elbambulhatott, mert mi már rég elhaladtunk előtte, mikor az ő reakcióideje a meglepődés torz ábrázatát az arcára ültette. Aki a jobb oldalon ült, az hangos röhögésben tört ki. Remélem, erre már nem volt ideje felfigyelni. :-D 

A falu egyébként 3-5 nemtúlhosszú utcából áll, szóval a kicsi jelzőt simán ráakaszthatjuk, viszont nagyon hangulatos a régi házaival és a lejtős-emelkedős-kanyargós útjaival.

Nem sokkal lejjebb találtam egy gyalogos átkelőhelyet a folyón. Akarom mondani folyócskán. Vagy ez még pataknak minősül, még ha széles is? Át is mentem volna rajta annak ellenére, hogy a legtöbb kövön átbukott a víz, úgyhogy a márnemvízálló bakancsom itta volna meg a levét (szó szerint), de a kősor középső darabja vagy 10 méterrel lejjebb sodródott. :-) Így egy kicsit nehéz lett volna. Áh, inkább nem mertem ugrándozni a vizes köveken. :-)p

Varázslatos, ahogy minden irányból patakok és esővíz-csatornák érkeznek a folyóba. Jah, mert hogy közben megnéztem térképen, ez a Harbourne folyó az alábbi, Bow nevű településig és hídig...

...onnan pedig a Bow Creek, ahol októberben evezni voltunk az Ecomind-osokkal. Kicsit váratlanul ért ez a látvány, mivel akkor nyilván dagálykor voltunk itt, mindenhol víz volt.

A túloldalon elsétáltam egész Tuckenhay-ig, ahol a River Wash-t követve (na ez tuti nem folyó, inkább csak vízmosás) találtam egy régi malmot.

A különböző turistariogató információs táblák szerint ez a malom 1960-ig papírmalomként működött. Finom papírt készítettek itt művészek részére és pénznyomáshoz. Most már üdülőközpontként működik. Még jó, hogy nem mentem be. :-) Ez ugyanis csak utólag derült ki, mikor rákerestem. Bár az egyik ablakon benézve megpillantott hatalmas medence és a kiszűrődő enyhe klórszag alapján már sejthető volt, hogy nem eredeti funkciójában működik az épület. 

Oda-vissza közel 5 mérföld (7,5 km). Jó kis séta volt! Ennyit egy egészséges húgyhólyag nem bír ki ugyebár. :-) Be is tértem visszafelé a Maltsters Arms nevű jópofa kis helyre. Egy helyi érdekeltségű bennszülött mops és egy nem kicsit kövér fekete labrador üdítő társaságában elfogyasztottam egy pint sört (ebből lehet következtetni, hogy nem egyszer voltam wc-n) és elmajszoltam egy csomag chips-et, mialatt az Anglia vs. Új-Zéland rögbimeccset követtem figyelemmel. Csajok! Javaslom rákeresni - legalább a képekre, ha a sport maga nem is érdekel - a játékosokra, érdemes! ;-))

Visszatérve moziestet tartottam magamnak. Beültem a felső szobába a radiátor mellé, és megnéztem két filmet is. A szombatom ilyen magányosan telt, de jólesett. A különböző érdekeltségű olvasóközönség kedvéért azért elmondom, hogy László Cornwallba utazott a maradék cuccaiért, Dávid meg a nesönel diplomáján ügyeskedett egész nap (én nem láttam felkelni az asztaltól). Lilla is azon dolgozott, meg ehhez kapcsolódóan elment madarakat felmérni a farmra, aztán aludt is egy keveset. :-)

Jól tette, mert - miután én is időben lefeküdtem - frissen és üdén keltünk reggel nyolckor ébresztő nélkül.  Két dolgot határoztunk el:

az egyik, hogy elmegyünk templomba, ha már Advent 1. vasárnapja van, a másik, hogy összedobunk egy adventi koszorút is, mert miért ne. :-)

A templom fergeteges volt. Azon tanakodtunk odafelé menet, hogy hogyan kell itt köszönni. Belépéskor az első néni, akivel szembetalálkoztunk mindjárt meg is oldotta a kérdést egy kedves "Good Morning!"-gal. :-) Aztán a kezünkbe nyomott egy énekes könyvet és egy mise-leírást, ami nagy segítség volt. Bár a szertartás maga nem nagyon tér el az otthoni róm.katolikustól, elég követhető volt mindaddig, amíg nem hadart a pap. Akivel egyébként egyszerre érkeztünk, úgyhogy még élvezhettük a beöltözése alatti teadélután-hangulatot. Kb. 25-30 ember volt ott, többségében 70 és a halál között. Mindenki beszélgetett mindenkivel, mindenki tett-vett az oltár körül, igazi családi készülődés volt. Mondjuk nem is tudtam volna őket elképzelni máshogy. Nem is volt furcsa. :-) A "köszöntsétek egymást a béke jelével" felszólításra megindult az egész templom. A leghátsó sorból előrejöttek, a pap hátrament, csattant puszi, baráti hátba-veregetés, minden, ami kell. Ez sem volt furcsa. :-) Azon már meg sem lepődtünk (na jó, egy kicsit azért de), hogy a végén a pap hátrament egy kis asztalhoz, elvett egy bögre tejeskávét és elkezdte iszogatni, utána valaki megfogta a tálcát, és körbekínáltak mindenkit. Teljesen kész voltunk. :-) Kifelé menet még leszólított, hogy megnézze, milyen felirat van a hátamon (anyám volt céges télikabátját használom), majd jól megbeszéltük, hogy magyarok vagyunk, aztán egy baráti kézfogással elbúcsúzott tőlünk.

Visszajöttünk a birtokra, megebédeltünk, aztán nekiálltunk a koszorúnak. Elég szépre sikeredett, minden elfogultság nélkül. Nem? De! Naazééé! :-)

A gyertyákat még kicseréljük rajta, mert ezek a kis miniatűr szülinapos izék hamar leégnek, de per pillanat nem volt más kéznél. Mégiscsak meg kellett gyújtani az elsőt valahogy...