Projektmunka élesben

Lillával kint töltöttük ma a délelőttöt a hideg és szeles szabadégalatt, hogy a national diploma témájaként kidolgozott madármegfigyelési módszertant élesben is kipróbáljuk. Mindjárt azzal kezdtünk, hogy felmásztunk a bicikliútig, hogy majd onnan könnyebben elérjük a kiserdőt, átmászunk majd valahol a kerítésen. Aha... dupla szögesdrót végig. Lementünk a dombról, bemásztunk a kapun, megcsináltuk a másik felmérést a pataknál, majd visszamásztunk a dombra a kerítés másik oldalán. A kiserdőben háromnegyed órába telt, míg kitaláltuk, hogy itt vagy 15 perces felmérés csinálunk az erdő széléről, ami nem fog olyan eredményt hozni, amit szeretnénk, vagy legalább fél óra kell, amíg becsörtet a közepére az ember, és kivárja, hogy megszokják a madarak. :-pp

Az erdőtől vissza le a patakhoz, majd ismét fel a dombon a Farmhoz. Fényképkészítés a téli madáretetők potenciális helyszíneiről, aztán irány újra felfelé a dombtetőre a következő helyszínhez, majd felmérés után újra le. Kicsit már tele volt a toklantyúnk. Mondtam már, hogy mennyire szeretem a dimbes-dombos vidéket? Látványnak gyönyörű, még tán túrázni is, de ha muszájból kell megcsinálnod valamit a lehető legrövidebb időn belül, amikor A és B pont között 3 domb is van... Na aaaaz az igazi lábizom-erősítő gyakorlat! :-)

Visszajöttünk, összedobtunk valami gyors, de főleg jó meleg ebédet, aztán vártuk a fiúkat, hogy bepótoljuk a pénteken elmaradt angolórát. Laci a szokásos keddi csoportfoglalkozásán, Dávid a farmon segédkezett, Mike meg itt mászkált körülöttünk. Mindig láttuk, csak épp a pillanatnyi fellelhetőségét nem tudtam volna megmondani, ha valaki rákérdez. :-) Négyre sikeresen megérkezett mindenki. László visszahozta a csoportjának készített fácánleves nagy részét. Alig ettek belőle, nem is értem. Miért jobb nekik a sima tészta, mint egy jó kis forró leves?! Ráadásul még finom is volt! Na mindegy, ez az ő bajuk, mi gyorsan bepusziltuk, nehogy megromoljon. ;-))

Jah, erről jut eszembe... Anyu, légyszi szólj Maminak, hogy rakjon nekem félre egy vágnivaló tyúkot mire hazamegyek! A fácán zúzáját én szedtem szét, de egy csomót bénáztam, úgyhogy vissza kellene jönni a gyakorlatba... :-))

Részemről ezzel vége is a napnak. Befejezem még a múlt heti beszámolónkat, amit haza kell küldeni az alapítványnak, aztán húzok aludni. A többiek elmennek még éjfél körül kisemlőscsapdákat ellenőrizni egy nem épp közeli területre, de nekem az már túl sok a jóból.