csak képek

Borús volt az idő és fújt a szél ezerrel.

Kicsit lejjebb mentünk tengeri madarakat megfigyelni, de még így is piszok magasan voltunk.

Na szépen megfestette a csatornát végig.

Ez a kedvenc nap-festményem. :-)

Szép nagy fa.

Halászhajót követő madársereg néhány érdekességgel. Ne kérdezzétek mik voltak azok, nem figyeltem, mert a delfineket kerestem, de sajna nem találtam. Pedig vannak állítólag.

Megfelelő kutyák, nem megfelelő gazda... ;-)

Pár kép máról...

...innen:

 

Brixham, Berry Head 

Madárfelismerő kurzuson vettünk részt Lacival és Dáviddal. Ha lesz időm, holnap írok kicsit többet róla, de nem ígérem. Fergeteges nap volt, sok új infóval, gyönyörű helyen. Nagyon élveztem! Mike Langman tartja, aki nem csak érti a madármegfigyelés rejtelmeit (és nem utolsó sorban át is tudja adni azt), de még fergeteges művész is. http://www.mikelangman.co.uk/  Ilyen jegyzeteket készít az egyes madarakról a megfigyelés során:

Nem semmi! Annyit azért elárult, hogy nem a helyszínen színezgeti, ott csak a skiccet rajzolja meg, aztán otthon a még friss élmények és a jegyzetei alapján gyorsan hozzáadja a körítést. Ha csak egynapos lenne a dolog, már akkor is megérte volna a befizetett összeget (amit először kicsit sokalltam), de holnap újabb kör lesz. Már alig várom!

Az alábbi képek meg Laurának szeretettel! Minden ír szetter kameraérzékeny?!? :-)

Nem direkt vágtam le a lábát és a farkát, beleszaladt a képbe!! Jah, nem is!!! MŰVÉSZFOTÓ!!! ;-))

Ma újabb kísérletet tettünk, hogy lássunk dormice-t (mogyorós pele). Felkerekedtünk, és elutaztunk Exeter mellé, ahol Mike egyik ismerőse (aki rendelkezik a szükséges engedélyekkel) megmutatta nekünk a saját maga által, kedvtelésből fenntartott peleodú-telepet. Itt voltunk az Esternhill Farmon (narancssárga nyilacska):

Itt már viszonylag szép erdőterületek voltak (az eddigiekhez képest). Ettől keletre kezdődik a Dartmoor Nemzeti Park, remélem, oda is eljutunk egyszer. Állítólag az nagyon szép.

Ilyen tenyérnagyságú gombákkal találkoztunk. Mondták, hogy milyen, de persze nem jegyeztem meg. :-p A farmon kihelyezett, korábban már leírt csövekkel ellentétben, itt madárodúhoz hasonló fatákolmányok voltak kihelyezve a peléknek. Annyiban különböznek a madárodútól, hogy a bejárata a fa törzse felé van, és alul felül van egy kis kiugró rész, ami eltartja a bejáratot a fatörzstől. Persze nem találtam képet róla a neten, úgyhogy tessék elképzelni, milyen is lehet. Sokáig nem találtunk semmit, nekem viszont szétszedte a két számmal nagyobb gumicsizma a lábamat, úgyhogy nagyon élveztem a sárban tocsogást az erdő mélyén. Az odúk állapota viszont itt már bizalomgerjesztőbb volt, mint otthon. Már az elején találtunk olyant, amiben minden bizonnyal lakott pele néhány nappal ezelőtt, mivel találtunk benne elszáradt mogyoróleveleket. A szakértő kísérőnk elmondása szerint a mogyorós pele mindig friss, zöld faleveleket visz be az odúba vackolni, míg a másik gyakran előforduló lakó, az erdei egér, inkább elszáradt leveleket gyűjt össze magának. Az odútelep vége felé találtunk egy olyan fészket, amiben teljesen friss, zöld levelek voltak, úgyhogy arra járt a mi kis dormájszunk, de személyesen még nem találkoztunk vele. Nagyobb esélyünk lesz rá egy hónappal később állítólag, mivel ezek a jószágok téli álmot alszanak ugyan, de itt jobban tűrik a hideget, úgyhogy a magyarországi populációnál kicsit később térnek nyugovóra. Viszont ha egyszer elaludtak, nem kelti fel őket, csak a tavaszi jómeleg napsugár. :-)

http://www.youtube.com/watch?v=StqHU0K8Sps

Az utolsó odúban aztán végül találtunk élőlényt is. Igaz, nem pele, de az erdei egér is nagyon cuki kis rágcsáló. Kaptam tőle egy bolhát, remélem leugrott rólam valahol a hosszú úton, és nem találkozom vele újra! :-)

Az ebédidő már újra a kocsinál ért minket, úgyhogy nekiálltunk falatozni. Az útközben a nyomunkba szegődött, a nyakában lógó marhabillog alapján REX nevű kis terelőkutya, fegyelmezett áhítattal figyelte közben minden mozdulatomat. Pár kósza falat volt a jutalma. Hihetetlen figyelemmel nézett, mikor magyarul szövegeltem neki. Látszott rajta, hogy nem érti, de meg akarja érteni, így a mozdulataimból próbálta kikövetkeztetni, mit is akarok. Nézett nagy okosan arra, ahova mutogattam, de nem ment sehova. Aztán elkezdtem angolul szövegelni, ekkor felcsillant a szeme valahogy ilyesmi formán: "Jah, hogy aaazt akaroood, ááá, hagyd csak!" Majd hozzám bújt, kicsit élvezte még, hogy simogatom, aztán odébb állt. Remélem jól van!

Hazafelé kissé eltévedtünk, de nem is volt baj, mert mikor már eljutottunk oda, hogy ok, akkor ebben a parkolóban most megállunk, és keresünk egy embert útbaigazításért, na akkor az a parkoló épp egy aranyos kis étteremhez tartozott, ahol mindjárt meg is álltunk kicsit. Aki arra jár, ki ne hagyja, hihetetlen hangulata van ennek a takaros kis helynek!! :-)

http://www.manorinn.co.uk/

Ha csütörtök, akkor építkezés

Újra csütörtök, folytattuk az istállón belüli építkezést. Lassan, de biztosan haladunk. Ma már az egyik szoba felét sikerült leszigetelnünk, és az "ablaknak" is megcsináltuk a helyét. Sajnos arról nem csináltam képet, hogy milyen volt, mikor nekiestünk, de a folyamatról már vannak fotók, íme:

Egyébként pont ilyen volt, mikor elkezdtük, csak akkor még nem voltak fenn a kereszt-gerendák, a gipszkarton-lapok és mögötte a szigetelőanyag. ;-)

Holly (a kutya) labdája a hígtrágya-elvezető csatornában landolt. Kb. 1 órát ott ült a lejáratnál (befért volna, de nem engedtük le), mikor megsajnáltam szerencsétlent és kihalásztam neki a másik oldalon felszedve a takarógerendákat. Nem tudom, mi járt a fejében, mikor 10 perc múlva odarohant a lejárathoz a szájában a labdával. Ha nem szólok rá, tuti ledobja a kis szemét. Nem sokkal később láttam, hogy a lejárattól elfele nedves kutyalábnyomok vezetnek ki az istállóból. Nemnormális... :-))

Ezen kívül semmi érdekes nem történt, hamar elment a nap. Estére vendégeink jöttek, Kate-ék meghívták az alapítvány menedzserét és kis családját egy vacsorára. Megint isteni finomat kajáltunk, a süti nanáááá, hogy crumble volt! :-))

Holnap elmegyünk Exeter felé kocsival valahova. Meglátjuk mi lesz, egyelőre ennél többet nem tudok a programról.

Gyűlik, gyűlik...

Ma ismét kettévált a csapat. Lilla és Laci az ECOMIND-osoknak segítettek, míg Dávid és jómagam Mike-kal mentünk az egy évvel ezelőtt a mogyorós pele felméréshez kihelyezett tube-okat (magyarul cső, de ha azt írom, senki nem arra gondol, amire kellene, bár így sem valószínű :-p) összeszedni. Ha találtunk volna pelére utaló jelet, most egy pub-ban ülnénk és söröznénk, ugyanis ezt az ígéretet kaptunk a Mestertől, de mivel itt ülök a gép előtt, sejteni lehet, hogy nem volt semmi. 

Az eső viszont esett. Amit Mike előre megjósolt. Bár odafelé még csak mosolygósan mondta, hogy ha a tehenek lefekszenek a földre, eső lesz. Az egész csorda fekve kérődzött a folyóparti legelőn. Ahol egyébként állítólag tegnap született két kis borjú, de ma egyiket sem láttuk. Vagy behajtották őket, vagy nagyon beolvadtak a környezetbe. 

1 óra körül végeztünk valamikor, úgyhogy a zuhogó esőben, hátunkon a kis, műanyag, egyébként hasáb formájú, belül üreges, kb. 20 cm hosszú csöveket tartalmazó batyuval visszaindultunk a szállásunkra ebédelni. Az esőkabátom kezdi megadni magát, a legalsó gombját valahol, valamikor sikerült leszakítanom, úgyhogy a szeles angliai esőzésben általában térdtől lefelé teljesen, deréktól lefelé elszórtan vizes vagyok. Általában ez csak akkor gáz, ha reggel megkérdezem Mike-ot, hogy milyen területre megyünk, kell-e gumicsizma, vagy elég a bakancs. Ilyenkor mindig azt válaszolja, hogy elég a bakancs, és ilyenkor mindig csurom vizes leszek (esőtől függetlenül). Neki ma szétment a bakancsa, lehet, nem őt kellene kérdezgetnem. :-) A rettentő megpróbáltatásokra tekintettel, ebéd gyanánt magamba toltam két napra elegendő szénhidrátmennyiséget a komfortérzetem helyreállítása érdekében. Ekkorra már Lilla és Laci is visszaérkezett. Dávid pedig volt olyan kedves és magára vállalta a délutáni programot (a hüllőfelméréshez kihelyezett fekete cuccok alá kellett benézegetni), úgyhogy végre le tudtam ülni a gép elé. Nekiálltam elkészíteni a hétfői kiselőadásomat. Most rajtam a sor. Meg a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványnak elküldendő heti beszámoló megírása is az én reszortom a héten, úgyhogy kicsit szűkszavú leszek, sok lesz ez így egyszerre. :-p

Kenuzás, ördöglakat és hideg víz

Ma a Dart folyó egyik mellékágához mentünk kenuzni egy fiatal csoport társaságában. Először esett az eső,  de aztán kisütött a nap, úgyhogy nem lett elcseszve a napunk. Leeveztünk a főágig, ott kis sütögetés és ökörködés után visszaeveztünk, jó móka volt nagyon, nagyon szép környezetben. Lássuk, észhez tért-e a kártyaolvasóm...

...ééééés igeeen. Az újraindítás csodákra képes. 

A túravezető egy jó kis játékot tartogatott a "buli" végére. Két emberből egy ördöglakatot hozott össze. Akit érdekel, annak majd otthon megmutatom! ;-)) Pár kép azért van, de a megoldást nem áruljuk el.

Hazafelé a szomszéd faluban kiugrottam a buszból mondván, majd elsétálok a birtokra, míg a fiatalokat visszaviszik Totnesbe. Ahogy kiszálltam, megállt egy Land Rover mellettem. Útbaigazítást kért a sofőr, hogy merre van a Sharpham Outdoors. Háááhh, oda megyek - pattanj be. Tíz perc múlva már azon gondolkodtam a konyhában ülve, hogy az angol naplómat írjam, vagy menjek le a folyóhoz. Sütött a nap, nyilván lementem a folyóhoz. Sütött a nap nyilván kedvet kaptam a vízhez a sok evezéstől. Sütött a nap, nyilván eszembe jutott, hogy miért vettem én fel a fürdőruhámat, ha tökszáraz még mindig... A végeredményt már tudja, aki ismer. :-)  Nyakig belemerültem a folyóba KÉTSZER. Úszni már nem mertem, mert olyan kiba hideg volt a víz, hogy összerántotta minden izmomat. Pasiknak nem ajánlott a merítkezés, különösen, ha partnerrel jönnek... 

Ezután előrelátó Ági előkapta a száraz alsóneműket, és gyorsan lecserélte a fürdőrucit (pont jókor, mert befutott a napi rendszeres turistahajó, lett volna nagy látványosság, ha fél perccel korábban jönnek), majd belebújt a meleg ruhadarabjaiba, fejére tette a pulcsija kapucniját, úgyhogy nyugi mama, nem fogok megfázni. ;-)

A nap végére pedig a jó hír: válaszolt a néni a farmról, szívesen látnak minket, receptet is kapunk. Már csak az időpontot kell leegyeztetni, hogy mikor megyünk.

Farmerkedés, szakadó eső, lerobbant autó, hétfő

Hétvégére ránk bízták a farmot a vendéglátóink. Megetetés, kiengedés, bezárás, megszámolás, ránézés, nem  tűnt nagy feladatnak. Aztán csak elment vele egy-egy óra, pedig nincs is sok állat. A két pónit kellett reggel és este megetetni, meg kiengedni-beengedni (az egyik gyógyszert is kapott). Az első reggel mindjárt úgy kezdtük, hogy az egyik kiskaput nyitva hagytuk, amit Rusty persze azonnal észre is vett, és kilógott. Volt nagy riadalom a kétlábúak között (és itt nem a szárnyasokra gondolok). Azonnal összes kapu becsuk, lovat farmon belül tart, megpróbál előkeríteni kötőfék, aztán becsalogat némi kajával a karámba. Fhúúú, nem volt egyszerű. :-p Ma jöttek haza főnökék, nem tudom, hogy a többiek elmesélték-e nekik a sztorit, de szerintem még nem. :-) Aztán ki kellett engedni a két ólból a tyúkokat (nem számoltuk meg, hogy összesen hány van), feltölteni az etetőket és itatókat, összeszedni a tojást. Este kukoricás vödröt rázogatva, hangosan "come in" felszólítással kellett őket behívogatni aludni. Ne tessék röhögni, ez kérem a hivatalos előírás, ki is van nyomtatva a faliújságunkra arra az esetre, ha elfelejtenénk. Elfelejteni nem felejtettük el, de az akcentusunkkal lehetett valami baj, mert nem akaródzott őnagyságuknak befáradni az éjjeli menedékre. Bár lehet, rájöttek, hogy kukorica helyett táppal próbáljuk kiszúrni a szemüket. (Kéretik ezt a mondatot nem kiragadni a szövegkörnyezetből és feljelenteni minket valami angol állatvédő egyesületnél, köszi!) Megunva a hülye helyzetet, elővettem a jóféle ungárise parasztlány megoldást, és magam előtt terelgetve, ízes magyar jelzőket használva rávezettem a tyúkokat arra, mit is akarok tőlük. Nem volt gond. A hátsó ólnál elsőre egyszerűbbnek tűnt a helyzet, bezártam őket, kaptak kaját, szedem össze a tojásokat, erre - még jó, hogy hátranéztem az elkerített részre - látom, hogy ott áll három tyúk a bezárt ól előtt, és bebocsátásra vár... Ők is tanultak pár magyar szót aznap. Emellett az 5 vietnámi disznónak kellett vizet, némi zöldet, meg tápot adni. Jah és ott voltak még a nyulak, meg két tengerimalac. Jaaahh és persze a tehenek. 6 példány a farmon levő kis területen, 6 kieresztve a farm melletti legelőre. Velük nem kellett semmit csinálni, csak megnézni, hogy jól vannak-e, megvannak-e. 

Délután bementünk Totnes-be kicsit nézelődni. Elvittük magunkkal az angolai csajt is, aki sikeresen elköltötte az összes pénzét mindenfélére. Remélem van utánpótlása! Azt mondjuk nem nagy értem, hogy - miután csütörtök este a pub-ban nagykabátban és kesztyűben ült végig - miért kis csini színes papucsot, meg vékony felsőket vásárolt magának, de ő tudja. Este a nagy házban adott egy helyi kórus egy koncertet a birtokon dolgozóknak. A kupolás lépcsőház akusztikája nem semmi!

A először a földszinti fogadóban, később az első emeleten egy sorban felsorakozva énekeltek. A különböző hangnemek vegyesen álltak, nagyon profik voltak. Dávid szerint (ő zenész) még váltogatták a szólamokat is egymás között. Mi meg a lépcsőkön ülve hallgattuk őket. Hihetetlen élmény volt! Rég hallottam ilyent. A szólisták is profin énekeltek, viccesek is voltak, és a dalok is tartalmasak voltak. Közben velem szemben Ruszkowski, Two Little Sister című festménye. Semmi extra igazából, csak nagyon passzolt az egyik énekhez. :-)

Meg is találtam a neten képet, íme:

Az éneket persze nem találtam meg, de ami késik, arra várni kell...

Vasárnap reggel zuhogó esőre ébredtünk. Egész nap mintha dézsából öntötték volna. Hozzá fincsi kis hideg szél dukált. Sebaj, állatokat lerendeztünk, aztán ki-ki tette a dolgát a délutáni programig, mikoris elindultunk egy közeli farmra, ahol a sloe gin receptjét szerettük volna megtanulni (némi saját-készítésű ingyen piaforrás reményében). Volna, mert a kocsi a cél előtt megadta magát. Érdekes hangot kezdett el kiadni magából, ami ugyan nem a motorból jött, de hallhatóan összefüggésben volt azzal, így jobbnak láttuk visszafordulni. Ezt buktuk. Azért írtam a nőnek egy levelet, hátha fogad minket más alkalommal. Biztos jobb dolga sincs ennél...  Majd meglátjuk, válaszol-e. Az esti farmozást persze gyalogosan kellett megejtenünk, amihez az időjárás a fentebb vázolt körülményeket biztosította. :-p

A hétfő már ígéretesebben indult. A szél maradt, de láthatóan elvitte az esőfelhőket, úgyhogy fellelkesülve vágtunk neki a napnak, mivel végre kertészkedhettünk kicsit. Egy jókora ágyást kellett kigazolnunk, majd halmokba raknunk. Mikor készen voltunk, ültettünk bele egy kis brokkolit meg még valami zöldséget, aminek elfelejtettem a nevét persze. Aztán raktunk rá egy kis mulcsot, és már kész is volt a szép rendezett zöldségágyás. És igen, itt jönne pár kép, ha a kártyaolvasóm nem mondta volna be az unalmast. A lényeg a lényeg, jól végeztük a dolgunkat, és még pár használható ötletet is kaptunk otthonra. Zárásképp megtaláltam a farmon is fellelhető, ott díszbabnak vélt, igen illatos növényt. Jessy felvilágosított, hogy ez a sweet pea, magyar neve: szagos bükköny, hihetetlen illata van!

Délután madárfelmérésre mentünk a folyóra. Félúton elkapott minket egy óriási zuhé a változatosság kedvéért. Eldöntöttük, hogy visszamegyünk, de a második megfigyelőpontnál már sütött a nap, úgyhogy kicsit megázva, de maradtunk. A jegyzetpapír és mi is hamar megszáradtunk. Ráadásul az eddigi megszokott madarak mellett láttunk egy kis vöcsköt is. Este Dávid tartott kiselőadást a mogyorós peléről, ami az e heti munkáink alanya lesz közvetve-közvetlenül. Ezzel a képpel a napi cukiságfaktor is meg van asszem, nem is fokoznám tovább a hangulatot...

Apa csak egy van

Mondjuk ezzel lehetne vitatkozni, mert ugyebár csak az anyja a biztos az embernek, de asszem én az enyémet nem tudom letagadni. Bár azon még lehetne gondolkozni, hogy a genyóság vajon tanult vagy öröklött viselkedés-e. ;-)

Nah, de hogy miért írok a faterról a pénteki történések helyett (vagy mellett, ez majd a végére kiderül)... A drága jó édesapám kitalálta, hogy 3 hét után már "szenved nélkülem" (ezek az ő szavai). Ilyen sms-eket kapok tőle. Egyre gyakrabban. Aki ismeri, vagy inkább ismer minket, az tudja, ez a vég kezdete. Szóval rácsörögtem az öregre, hogy hívjon vissza (így mégiscsak olcsóbb). Gondoltam kicsit ápolom a lelkét, mert ilyenkor nagyon igényli. Magyarországon az ilyen hívásaink mindig összeveszéssel zárulnak, majd két napig nem beszélünk egymással, de most nagyon koncentráltunk mindketten a távolság miatt. Bár amúgy is csak hetente egyszer beszélünk, szóval kivételesen ez most nem tűnne fel. A "hetekótanemláttalak" siralom mellett a legnagyobb baja az volt az öregnek, hogy meg sem említem őt a blogban. Még egy apró utalás sincs. Ezen sem lepődik meg senki, aki ismeri...

Szóval faterkám, ez most rólad szól! Bár asszem ezt anyum olvassa el előbb, úgyhogy puszi mama, téged is nagyon nagyon szeretlek!!! :-***

Ha apám itt lenne, nem kellene minden nap összeszurkálnom a kezem a szederindák között, mert mindig lenne az asztalon frissen szedett szeder.

Ha apám itt lenne, már rég megkóstoltuk volna a szomszéd farm almáját, mert tuti szerzett volna (vagy így, vagy úgy). ;-)

Ha apám itt lenne, már rég összebratyizott volna a szomszéd farm tulajdonosával és/vagy beosztottjaival, és naponta kapnánk a friss bort és sajtot az asztalra, mert ő ezt is el tudná intézni. Nem mindig tudom, hogy hogyan csinálja, de megcsinálja. Amit akart, azt mindig. J

Ha apám itt lenne, friss tojásrántottát vagy egy jó adag lágy-tojást reggelizhettem volna ma a megszokott hideg szendvics helyett.

Ha apám itt lenne, a délelőtti angolórán ő lett volna a főszereplő, pedig egy kukkot nem tud angolul.

Ha apám itt lenne, az ebédnél jól beszólt volna, hogy "nekemsosemfőzölsemmit". Aztán vagy összevesznénk vagy sem, ez a beszólás minőségétől függ általában.

Ha apám itt lenne, a délutáni madárfelmérésen tuti felhúzza annyira az angol szkiffes fiúk edzőjét (aki motorcsónakból irányította az evezősöket), hogy az kijött volna a partra, és jól megkergetett volna minket. (Bár erre most biztos azt mondja, hogy szövegben őt nem lehet megverni, és az "ellenfélnek" eszébe sem jut erőszakhoz folyamodni. Faterka, ha megjegyezhetem: nem értené, mit mondasz neki! J)

Ha apám itt lenne, ma nem kaptunk volna ki a fiúktól fociban a nap végén, mert jó alaposan becsúszott volna nekik.

Ha anyum is itt lenne, most beszólna, hogy fejezzem be a gépezést, és menjek aludni, mert sosem alszom eleget. Mikor pedig bebújtam az ágyba, bejönne és csöndben megsimogatná az arcomat. 

NAGYON HIÁNYOZTOK!! :-****

A beígért képek

 kutyafarok fű

 Ágika munka közben. :-)

 Ágika szemszögéből az előző kép. 

 Csak mert tetszett.

 A farm, ahol élünk.

Találtunk a farmon is a soft rush-ból (figyelmetlenek kedvéért: ebből lehet gyertyát csinálni), úgyhogy szedtünk pár levelet, szárítás alatt vannak, a végeredményről beszámolok majd.

Ma egész nap a farmon voltunk. Házépítés még mindig a téma kisebb-nagyobb sikerrel. Este bementünk egy pub-ba Totnesbe. Arról is lesz néhány kép majd... :-)

Legelő, legelő, legelő

A legelők növénytársulásai volt a mai téma. Minden mennyiségben. Kifulladásig. Reggel a ház mögötti lejtőn kezdtük. Az ott élő fajokat mértük fel úgy, hogy egy kb. 1,5*1,5 méteres négyzetet véletlenszerűen lerakva (értsd: elhajítottuk a fejünk felett, ahova esett, ott nekiálltunk felmérni) beazonosítottuk az azon belül fellelhető fajokat, és megállapítottuk milyen gyakoriak. Öt-hét különböző kvadrátot vizsgáltunk így végig. Ennyi latin nevet régen hallottam, ha hallottam egyáltalán ennyit egyszerre valaha. Biológusaink mellett most már Laci is rákattant. Kicsit hervasztó volt, mert nem maradt meg semmi az agyamban (a latint végképp nincs kapacitásom befogadni :-p). Aztán elkezdtem rákérdezgetni az angol nevekre és láss csodát: kezdtek megragadni a dolgok. Pláne mikor a növényre jellemző infókat magyarul feljegyzeteltem magamnak (a következő lépés az angolul jegyzetelés lesz, becsszó). A második találkozáskor már rémlett, hol kell keresni a jegyzetben az adott fajt, a negyedik-ötödikre már ment a határozás. Jó élmény ez a tanulás, ha az ember ráérez (újra) az ízére! J

Volt egy csomó Yorkshire Fog (bársonyfű?), meg nagyhalom Yarrow (cickafark), de a kedvencem a Dog’s-tail Grass, ami kutyafarok füvet jelent. Nagyjából úgy is néz ki elvirágzás után, mint egy vaskos kutyafarok, viszont a magyar neve taréjos cincor. J Megismerkednék azzal, aki ilyen neveket ad a növényeknek. Lehetne akár egy vetélkedőt is tartani arról, hogy az angol vagy a magyar nevek viccesebbek, találóbbak. Itt van például mindjárt nagy útifű, ennek az angol neve Rat’s Tail, azaz patkányfarok és tényleg olyan. Tessék rákeresni, aki nem ismeri! Ma nem lesz képbeszúrás, korán szeretnék lefeküdni. Csak érdekességként: a nagy útifűnek az amerikai indián neve White Man’s Footsteps, ami annyit jelent, hogy a „fehér ember lábnyoma”. A gyűszűvirág angolul Fox Glove, ez rókakesztyű szó szerint. A kacúros véreslapunak (igen, ez a magyar neve) Catsear az angol neve, ami macskafület jelent. Apró macskafül formájú képződmények vannak a száron, innen a neve. A magyar meg talán Kacor királytól jön, ha már macska… J A Self-heal magyarul öngyógyítót jelent. Az egyébként valóban gyógyfűnek a magyar neve közönséges gyíkfű (vagy békavar vagy patikai gyérfű vagy szilvafű vagy toroköröme vagy tűzfű vagy torokvillahin esetleg torokgáncs). Lehet válogatni. J

Aztán vannak veszélyes elnevezések is, pl. a keserédes csucsor. Gondolom nem véletlen, hogy az angol neve is ugyanez (csucsor nélkül persze), bittersweet. A baj csak az, hogy mérgező. Elég hülye dolog ízlelhetőséget feltételező névvel ellátni egy egyébként mérgező növényt. Szerintem.

Délután átmentünk a domb másik oldalára egy nedves élőhelyre. Gumicsizmában bokáig tapostunk a patakban (amit csak a csizma hidegsége jelez, mert egyébként a növényektől nem látni semmit), és gyűjtöttük a különböző virágos és nem virágos lágyszárúakat bevizsgálásra. A napra kiülve-kifeküdve elemezgettük aztán, hogy mi micsoda. Készült néhány vicces kép is, majd holnap felrakom. Jóéjt!

A terület másik oldala

Ma reggel alhattunk sokáig hál' Istennek, bár ez sokat nem lendített az alvással töltött órák átlagos értékén. 10-kor átmentünk a farmra az újdonsült barátnőnkkel, megmutattuk neki, merre nem fog tudni bebiciklizni Totnesbe. :-) Fekete kátránypapírszerű valamiket terveztünk méretre vágni hüllőfelméréshez, de csak felpakolhattuk és elvihettük "majd a háznál felvágjátok" utasítással (persze nem magyarul mondta Jack). :-) Ezt követően emlékezetből próbáltunk megtalálni azt a Mike által egy sematikus térképen megmutatott területrészt, ahol az egy évvel ezelőtt kihelyezett hasonló valamiket kellett volna összegyűjtenünk. Mondjuk a "volna" azért kicsit erős kifejezés, mert kettőt azért megtaláltunk. A gáz csak az, hogy harminc lett kihelyezve. Szóval nem volt túl eredményes délelőtt. Mondjuk esélyünk sem volt már ránézésre sem. Derékig érő fű/gaz/csalán volt az egész területen. Ha ráléptünk épp a keresett tárgyra, akkor megtaláltuk. Kettőre ráléptünk...

Ebéd után Mike újabb gyorstalpalót tartott, most épp arról, hogy építkezés előtt mi mindenre kell felkészülnie egy angol beruházónak a természetvédelmi előírásokat tekintve. Minimális beavatkozás a természeti környezetbe, x távolság a sövényektől, állatokat nem bántjuk, még ha nem is védettek, úgyhogy fel kell mérni az állat- és növényfajokat a környéken. Na itt csatlakozik a délelőtti munka a délutánihoz, mivel egy, az alapítvány által tervezett építési helyszínre vittük a fekete valamiket hüllőfelméréshez. A kihelyezést követően felmértük, akarom mondani Mike, Lilla és Dávid felmérte a sövények egyedszámát és fajgazdagságát. Ehhez sok közöm nem volt, bár egy-két fajnak már tudom az angol nevét. Heh, magyarul fogalmam sincs mik azok! :-)

Találtunk egy borzüregnek kinéző lyukat, amire Mike nagyon csillogós-szeműre változott. Nagy szám náluk ez a jószág! Kicsit elszontyolodott, mikor megállapította, hogy valószínű egy használaton kívüli üregről van szó, de addig is érdekes volt, ahogy félig bemászva az üregbe szedte ki az aljáról a földet, hogy találjunk szőrszálakat bizonyítékul. Találtunk. Aztán a sövény másik oldalán már frissebb nyomokkal találkoztunk. Tettünk a bejáratokhoz mindenhova kis botocskákat, hogy később megállapíthassuk, valóban használják-e. 

Körbejártuk az egész területet a sövény mentén, a másik oldalon is voltak borz-ösvények, ami jó jel. Végül a legforgalmasabb helyen találtunk egy hatalmas borzvárat. Csillogós-szemű Mike újra köztünk volt. :-) Élete (vagy inkább a nemesebbik fele) kockáztatásával átmászott még a szögesdróton is, hogy körbejárja az egészet. Mondjuk itt nem kaparászott bele az üregbe szőrgyűjtés címén. Nemértemmiért. :-)

Fényképet csináltam ezret, dokumentáltam Mike-nak. Persze pár szemrevételezésre szánt is, ha már a terület másik részén jártunk...

Tehenek mindenhol vannak. Bár asszem ezek inkább csak bocik voltak.

 Ez a birtok bejárata. 

Ezen az oldalon már az intenzív mezőgazdaság is jelen van a legeltetés mellett.

  

Dél felé még a tenger is látható a dombtetőről (közben kiderült, hogy ez az Angol-csatorna egyébként).

 Ezek a csöpp virágok pedig a majdani építkezés területén jelenleg működő komposztáló telepen nyílnak, egyemaszivüket. Éljen a hatékony hulladékfeldolgozás. Bár ez legyen/lenne a legnagyobb gond!

A nap mondása Mike-tól a természetvédelem jegyében:

Ignorance is not a defense.

Nah, pont 5 perccel többet gondolkodtam azon, hogyan fordítsam szépen és frappánsan magyarra, mint szerettem volna, de a kettő együtt nem megy. :-p Az ignorálás nem védelem lenne szó szerint, már amennyire az ignorálást magyar szónak lehet tekinteni. Nagyjából annyit tesz, hogy ha homokba dugod a fejed, akkor nem tettél semmit. Ebben a formában az élet sok területére rá lehet húzni asszem. :-)

Kertészkedés

Ez volt a ma délelőtti program. Kertészkedés. Beöltöztünk munkáscuccba, és megindultunk a veteményeskert felé, de Jessy (a kertész) megállított minket. Előbb megmutatja, hogy mi hol van. Jah, hogy nem az a kert? Az csak a veteményes. Jaaaaa.

Hát kéremszépem... Van ugye a ház körüli nagy füves placc (korábbi fényképeken visszakereshető), amit nyírni kell rendszeresen, bár most a szombati lakodalom miatt elhagyták, így egy kicsit hosszabb a fű a kelleténél (megjegyzem csak néhol volt 10 centis). Aztán ott van a ház melletti kis virágoskert, meg kicsit feljebb van egy fűszernövényes részleg, amit nemigen használnak eredeti funkciójában, mivel ott a veteményes ugye. A legtöbb növényt itt vissza szokták vágni, és tavasszal újrahajt, ezeket néha ki kell pucolni. Kicsit feljebb az öreg fa alatt (hatalmas lombkorona, kis romantikus paddal alatta) néhány lágyszárú van már csak a fa árnyéka miatt. Feljebb a kis szökőkút, amit a magyarok állítólag előszeretettel bámulnak. A kertészünk nem érti miért, hisz az csak egy szökőkút. Ha tudnám mikor kapcsolja be a csobogót, és mondjuk a szabadidőnkben pont sütne hétágra a nap, én is odaülnék bámulni. Ez tényleg magyar sajátosság? Nem tudom, de mindegy is. :-)

Feljebb - a női alakot ábrázoló szobrocska felett - van a rózsakert (na ezt speciel kitaláltam volna magamtól is). Ha ránk merik bízni, talán beállhatunk majd metszeni, bár nem tudom, kinézik-e belőlünk a tudást és/vagy a képességet. Efölött pedig az erdei kert mindenféle bokorral, meg fafélével, amit a nagy angol hajóskapitány (a ház régi ura) és társai a világ minden tájáról magukkal hoztak. A kedvencem a monkey puzzle. Csak tudnám mi a magyar neve. Áhh, itt a net bakker... Meg is van: majomfarok fenyő. Jessy megmutatta a főkertész régi háza felé vezető ösvényt, ami általában le van zárva, mert ma már nem tartozik a birtokhoz, de állítólag mi elmehetünk arra, ha csak a kertet szeretnénk megnézni (ezt mondhatták volna előbb is). Jókora kirándulást lehet tenni arra, egyszer talán kipróbáljuk.

Ezt követően átmentünk a veteményes kerthez. Még a kert előtt van egy komposzt, amit Jessy long-term komposztnak nevezett. Ez nagyjából annyit tesz, hogy sokáig tart benne a folyamat (hosszútávú komposzt lehetne magyarul, ha nem hangzana ennyire hülyén). A lényege, hogy a lágyszárú növényeket és lenyírt füvet  minél vékonyabb rétegben, szépen egyenletesen elrendezve mindig a halom tetejére rakják, ami aztán szépen leroskad és komposztálódik, nem csinálnak vele semmit. Állítólag 1 év a folyamat. Bent a kerten belül (merthogy fallal van körülvéve az egész) van két másik komposztláda is, ezek a gyors komposztok. Az egyikben 6 (!), a másik kb. 2 (!!!) hónap alatt komposztálódik a cucc állítólag. Ezek le vannak takarva eső ellen, és kezelve vannak: ki kell pakolni egyszer, majd vissza, meg figyelni kell, hogy ne legyen túl nedves a rohadás.

Ezután a fészerben megismerkedtünk a pot belly nevezetű fűtőtesttel. Ez egy aprócska tűzhely, egy 20-30 centis nemtúlvastag fadarab fér csak bele, ráadásul egyszerre, úgyhogy nincs vele megelégedve a kertészfiú. Arra jó csak állítólag, hogy esőben a kabátját megszárítsa mellette. Az se semmi azért egy alapvetően nedves éghajlaton. ;-) Találtam egy képet róla a neten, elég pofás kis jószág. Mondjuk a képen is két centire tették tőle a széket, úgyhogy lehet valami igazság a kertészfiú szavaiban. :-)

Ezt követően értünk be végre a veteményeskertbe. Megtudtuk, hogy van málna a kertben. Nem is akármilyen, kb. 3-4 centis gyümölcs volt! Aztán végignéztük az összes növényt, ami megterem. Mindegyikhez tudtak mondani valamit a hozzáértők (értsd: biológus barátaim és a kertész). Még körömvirágot is ettem! Nem volt rossz, de azért nem ez lesz a vasárnapi ebéd otthon. De ami a csúcsok csúcsa! Fűthetőek a falak! Igen, a 18. században, ha az időjárás nagyon hideg volt, begyújtottak a falakban található kis kéményeken, és egy csőrendszeren keresztül melegítették a falakat. Szinte hihetetlen.

Egy szó mint száz, a kert fogalma alatt itt nem csak a konyhakertet értik. Így már nem csoda, hogy egy főállású kertészt alkalmaznak egy "kis veteményeshez". :-)

Ebéd után a vízimadarakat mértük fel a folyón. Jó sok madarat láttunk, 100 fölötti példányszám is volt egyik másik fajnál. Elment megint 2 óra a napból. Aztán bevásárlás és vacsorakészítés. Ma volt egy plusz vendégünk is. Jött egy angolai csaj, Aida (vagy Ida?), aranyos lány. Lillával volt a séf, rántotthúst készítettünk krumplipürével. Egész belejött a végére, decemberre már magabiztos szakács lesz! ;-)

Külcsín kontra belbecs

Ez a Sharpham House, ahol lakunk. A héten alkalmunk volt belülről is megnézni. Nem sokat vártam ettől a háztól, de hogy miért pont én ítélkezem a külső alapján, azt ne kérdezzétek. :-p 

1770-ig visszavezethető a története az épületnek. Mi a régebbi épületrészben lakunk, annak is a West Wing nevezetű nyugati szárnyában. 

Pff... látom sikerült olvasható szöveggel megjelenítenem a mondandómat.:-( Segítség balról jobbra: cociális helyiség (nappali); csajok hálószobája; kis harang madzagja - még nem találtuk meg a végét; konyha.

Kinéznétek ebből a házból ezt a belsőt? Hát senki ne ítélkezzen elsőre! Meleg, jó hangulatú, ízléses (a rózsaszín lépcsőház ellenére) belseje van ennek a kívül ridegnek tűnő kocka épületnek.

Az egész lépcsőházat ez a kupolás tetőszerkezet világítja be, ami kívülről nem is látszik. Függesztés nélküli lépcsősor. Mindez a 18. században.

Köszönet Dávidnak a képekért! Azért ha bejutunk egyszer még, remélem, nem felejtem el lefényképezni a szobaszolgálatos hívótáblát. 18. századi high-tech. Állam leesett.

http://www.sharphamtrust.org/page.php?id=257