Nah a keddi beszámolót sikerült nem kiraknom a blogra, csak lementettem, utólag is elnézést a türelmetlenebbektől emiatt.
Meg voltam győződve róla, hogy naprakész vagyok a beszámolókkal, és csak a tegnapival vagyok adós, amire viszont jó mentségem van! Mike-nak tegnap volt az utolsó estéje velünk, ma hazautazott, hétvégén meg visszamegy Magyarországra a következő csapatot felkészíteni. Két hétig nem lesz velünk, csak az utolsó pár napunkra jön vissza. :-(
Nem emiatt, de tegnap városnézni vitt minket Exeterbe, ahol egyébként él. Eredetileg a Dart-ra mentünk volna saltmarsh élőhelyet tanulmányozni, de elromlott a csónak motorja, így azt elnapolták.
Exeter egy nagyon hangulatos kis régi nagyváros, hatalmas katedrálissal a közepén. Az utunk először a múzeumba vezetett. A falak itt is "szép" rózsaszínre voltak festve, biztos ez a divat most Angliában.
Ettől függetlenül tényleg szép az épület maga, a kiállítás pedig fenomenális szerintem. Az élet kialakulását végig lehet követni egy ilyen falra vetített rövid videón. Felül a sávon 400 millió évvel ezelőtt kezdődik a történet. A földgömb alul jobbra forog folyamatosan, rajta egy piros folt jelöli Exeter "éppen aktuális" helyét a vándorló kontinensek között. Belegondolni is hihetetlen, milyen sok több millió év, hát még több százmillió! A videónak a vége felé jelent meg először az ember maga. A sárga sáv ott totyorgott valahol a nullához közel a jobb oldalon. Kicsit nagyobb tisztelettel kellene gondolnunk a Földre és a rajta kialakult életre...
Az meg kifejezetten látványosra sikeredett az alkotók részéről, ahogy a sivár felszínből vulkánok sokasága tör elő, illetve a különböző gyűrődések következtében kialakultak a különböző hegységek. Több millió év 1-2 percbe belesűrítve. Olyan volt, mintha egy láthatatlan kéz gyúrná-nyújtaná a tájat. ;-)
Az egyik kedvenc kiállítási darabom ez a ruha volt. 1920 körülire datálták a születését, de ma is leesne egy-két férfiáll (meg biztosan női is), ha egy nőci ebben megjelenne valahol. Nagyon finom, áttetsző fekete anyag (a szürkés valami ami átsejlik alóla az a fehér próbababa, úgyhogy el lehet képzelni...), egyszerű, színes gyöngydíszítéssel. Csípőtájon kicsit szélesebb a díszítés, ami ízlésesen takar a megfelelő helyen, bár melltartó nélkül így is elég kihívó darab még most is, hát még akkor! :-) Egyébként földig érő ruha, csak a randa visszatükröződő vaku miatt levágtam. :-p
A múzeum után megcsodáltuk a várost...
...és a katedrálist is. Belülről csak egy pillantást vetettem rá (nagyon-nagyon szép egyébként), mert 5 font volt a beugró, annyit nem ér egy fél órás séta benne. Nekem persze. Lilla és Dávid kiperkálta, úgyhogy a belsejéről inkább őket kell faggatni. Jómagam Mike-kal és Lacival körbenéztünk a karácsonyi vásáron addig.
Kb. háromnegyed négykor jutottunk be a régi városháza épületébe. 4-kor volt a záróra, úgyhogy nem vártunk túl sokat, DE akkor összebarátkoztunk a portásbácsival, és láss csodát... kinyíltak a kapuk. :-) Az öregúrból dőltek a sztorik (mostanában ilyen jófej öregurakkal találkozunk). Megmutatta a pincét, ahol régen a foglyokat tartották, a portásfülkében volt a padlóba beépítve egy fedél, de a szomszéd pub-ból is meg lehet közelíteni. Aztán elmesélte, hogy milyen kedves lady a királynő, meg miket csinált, mikor Exeterben járt, és őt kérték fel a sofőrjének. Aztán adott egy névjegykártyát Mike-nak, hogy ha legközelebb arra járunk, szóljunk oda neki előtte, akkor meg tud mutatni többmindent. Ekkor elmondtuk neki, hogy mi magyarok vagyunk és három hét múlva utazunk haza. Na ekkor rövid töprengés után fogta a kulcscsomóját és közölte, hogy kövessük.
Felvitt minket az emeletre, ahol a különböző ceremóniakellékeket tárolták, elmondta mindnek a történetét, hogy mi mire való, meg egy kis saját élményt is, ami hozzájuk köthető.
Ezt a kardot például haza fogja vinni az ebédlőjébe, ha nyugdíjba megy... :-D
Megmutatta a városvezető irodáját is, mit ne mondjak, pazar egy munkahely.
Már besötétedett, mire kijöttünk az épületből, úgyhogy másnak nagyon nem volt értelme nekiállni, elindultunk haza. Totnesben bevásároltunk egy kis cider-t, aztán egy jó adag beszélgetés mellett elfogyasztottuk. Jókedvvel, bőséggel tértünk nyugovóra.
Nem is nagyon akaródzott másnap felkelni. Szerencsére nem kellett túl korán, de így sem volt nagyon egyszerű. 10-kor aztán elmentünk egy közeli farmra, ami egy szabadon látogatható, mintagazdaságszerű izé. Leginkább salátának való zöldségeket termesztenek magról, helyi értékesítésre és helyi önkéntesek segítségével. Érdekes volt nagyon. Bár a csajszi (aki körbevezetett minket, és úgy nézett ki, hogy ő valami főkertész-féle) azt mondta, hogy ha jövőre is ilyen szar nyaruk lesz, akkor felmond és elmegy egy kocsmába felszolgálni. :-) Egyébként lelkes és nagyon szereti a munkáját, úgyhogy tényleg nagyon ratyi lehetett itt az időjárás.
Este vacsorára voltunk hivatalosak Totnes-be Kate-ékhez. Beköltöztek ugyanis a nagyvárosba a jurtából. Nem kis váltás. Egyelőre nincsenek is nagyon elragadtatva a dologtól, ahogy elnézem. Bár ebben a hidegben szerintem pár fokkal jobb, mint kint egy szobányi sátorszerűségben. Már napok óta fagy éjszaka. :-p
Holnap nem tudom, mi lesz, de elteszem magam. Biztos, ami biztos... Jólét polgártársak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése