Pénteken nem történt semmi.
Na jó, azért ennél több minden volt. :-) Fél 10-re jött Christine a nesönel diplomákat átnézni. Kellett ez a közbenső határidő, mint egy falat kenyér, különben sosem rakjuk össze! :-) A fiúkkal kezdte, aztán Lilla jött, én meg végighallgattam az összes megjegyzését, úgyhogy még közben is javítottam az anyagon ezek alapján. Már nem sok minden hiányzik. Két fényképet és egy térképet kell összedobnom illusztrációnak, meg ki kell fejtenem még a felmérések tapasztalataiból levont, a madárfelmérési módszertan változtatására vonatkozó következtetéseimet. Ebédidőre végeztünk. Megkajáltunk aztán elmentünk Lillával a folyóra bördszörvéjezni. Láttunk shelduck-ot végre! Ez a bütykös ásólúd magyarul. Szép színes jószág, teccccik! :-) Volt még ezen kívül 10 feletti példányszámban nagy póling, meg pár csigaforgató is, meg visszajöttek a kanadai ludak. Pár hétre eltűntek, de itt van mind a 150 megint. Azzal a különbséggel, hogy most már 160-an vannak, bár szerintem volt ott még több is. :-)
Este vendégeink voltak, mivel nagyfőnökék búcsúvacsorát szerveztek az angólai csajszinak, aki ma elutazott. Megkértek minket, hogy főzzünk valamit, mi meg cserébe megkértük őket, hogy hozzanak desszertet. Nyilván crumble volt az! ;-)) Jóféle hazai nokedlis csirkepaprikást gondoltunk ki nekik és Dávidra testáltuk a feladatot, hogy dobja össze. Megtette. Jól csinálta. Finom lett. :-)
Ma elkocsikáztunk Dartmouth-ba. Ez a Dart folyó torkolatában levő város a tengernél. Minden ilyen városka neve mouth-ra végződik, azt figyeltétek már? Gondolom nem véletlen, "száj" jelentése is van a szónak. :-)
Leraktuk a kocsit, majd egy kis francia pékségnél (vagy kávézóban?) kipihentük a fél órás hosszú út fáradalmait. Mielőtt elindultunk volna a kastélyhoz, amit mindenképp meg akartunk nézni, egy kis városnézést-sétálgatást szavaztunk meg magunknak. Lilla és Dávid a tengerészeti múzeumra ácsingóztak, Laci és Eske sétálgatni vágyott, míg én szerettem volna minél több arcát megismerni a helynek. Asszem sikerült is a legtöbbet kihoznom a felfedezőutamból. Két órával későbbre megbeszéltünk egy találkát, aztán mindenki ment, amerre akart. Többen mondták, hogy szép nagyon a város, hát igazuk is van, mit ne mondjak! Ilyen helyzetben persze hagyom, hogy a képek beszéljenek magukért, úgyhogy át is adnám a szót...
A torkolat a mély vize miatt igen kedvelt kikötő volt mindig is. Most is mindenhol hajók ácsorogtak és jöttek-mentek.
Lapos utcával itt sem nagyon találkoztunk, ami nem is baj. :-)
Ezt a templomot pénteken megtaláltam a neten is, mikor keresgéltem, hogy mit lenne érdemes megnézni, de aztán el is felejtettem. Az utcákon bóklászva botlottam bele, be is mentem, ahogy kell, de amíg el nem indultam kifelé, nem esett le, hogy hol vagyok. A bejárati ajtó 1631-es felirata állítólag a templom 17. századi nagy-renoválásakor került rá, de maga a fémkapu a 14. században épült templom eredeti bejárata. Arról híres egyébként, hogy még mindig tökéletesen passzol a helyére, és a zár is működik, ahogy kell. Ma akarnának ilyent készíteni...
Nem, kivételesen nem ferdén fényképeztem, ez a ház tényleg dől balra. Elég érdekesen nézett ki. Nem hiszem, hogy eredetileg ilyenre csinálták volna, de valahogy még áll. :-)
Ezek meg csak simán szépek. Tele van ilyenekkel a város, be sem rakom mindegyiket. Le sem tudtam volna fényképezni mindegyiket!
A parti sétányon aztán már lehetett a hajókban és a túlpartban is gyönyörködni.
A parti sétány végén belefutottam ebbe a kis kompba. A baráti áron megszámított viteldíjakat látva igen gyors elhatározásra jutottam: felpattantam a következő járatra és nekivágtam a szemközti oldalnak is, ami Kingswear városka.
Innen egész más szögben is megfigyelhető volt Dartmouth. Még a British Royal Naval College batár nagy épülete is látszik. Ez a királyi tengerészet iskolája, ahol nem kisebb személyek, mint 5. és 6. György király, Edinburgh grófja, York grófja és Wales hercege is volt kadét. Sőőőt! Az akkor még hercegnő Elizabeth-tel itt találkozott Fülöp herceg (Edingurgh grófja). Azt mondják.
Templom van a túloldalon is, de ez zárva volt. :-(
Viszont a tengerre jobban rá lehetett látni innen...
Arról nem is beszélve, hogy a hangulatos kis házakra is jobb rálátás nyílt messzebbről.
Percre pontosan érkeztem vissza a parkoló melletti szökőkúthoz, ahová a találkozót megbeszéltük. Persze még senki nem volt sehol. Nembaj, akkor fényképezzük...
Mikor végre mindenki együtt volt újra, kiváltottunk még 3 órányi parkolójegyet, aztán elindultunk a várhoz vezető gyalogúton. Kivéve Laci, akit egy könyvesboltnál elvesztettünk. :-) Szép látvány volt a lefelé igyekvő napban fürdőzgető túlpart.
Hangulatos kis házakban errefelé sem volt hiány, bár itt "kis" házakról már nemigen beszélhetünk. Szerény kis villák voltak ezek inkább. Bár ez pont még a kisebbek közül való, a puccosabbakat nem volt érkezésem lefényképezni. :-p
Az emberek viszont errefelé is viccesek. Vagy inkább furcsák? Ez egy függődísz volt egy ablakban. A hátánál fogva lógott ez a teltkarcsú nőszemély, aki egyszál fürdőruciban(?) meg egy combfixben, magát tündérkének képzelve uszikált a levegőben...
A várból aztán már látható volt a tenger is rendesen.
Találtunk egy felújítás alatt levő épületet is visszafelé jövet. Meg lehet nézni, mennyire figyelnek a régi hangulat megtartására. A támfalak és az utcafront díszítése megvan, de minden mást kicserélnek. Egy építésznek érdekes lehetne itt szakmai gyakorlaton részt venni. :-)
Aztán itt egy modernebb épület is, bár a maga hangulata ennek is megvan, ha a megfelelő szögből nézzük. Mekkora orra van már!!! :-))
Estére még terveztünk egy kis kiruccanást Totnesbe, de aztán meggondoltuk magunkat, inkább holnap megyünk be valami fociközvetítésre, hogy az is meglegyen. ;-) Lesz elég bulizás jövő héten! Megvacsoráztunk, netezünk egy kicsit, aztán húzás aludni.
Jahj, a lééééényeget elfelejtettem bakker! Kingswear-ben a túlparton van a gőzmozdony végállomása. Nincs már szezonja, de az adventre tekintettel újra jár, de csak naponta háromszor. Mikor ott voltam, akkor jött pont be az egyik járat. Áhh - gondoltam - ez fogja feltenni a pontot a kiruccanásom i-jére. :-) Nah, mikor megláttam, elájultam! Nem az i-re tette fel a pontot, hanem ez volt a hab a tortán, a csúcspontok csúcspontja, a netovábbak netovábbja. Ezt nézd meg, besz...rsz:
Ugye megmondtam!! :-DDD Remélem, ez a Thomas-imitátor csak az ünnepekre kigondolt viccesség, és nem ez viszi az utasokat Agatha Christie házához évközben. :-))p
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése