Ma is a tűzzel játszottunk

Reggel csokimikulás és virgács fogadott mindenkit, aki a cipőjébe akart bújni. Most akkor jók voltunk vagy rosszak?! :-)) Mindegy, köszi Miku! :-)

Fél 10-re aztán átmentünk a farmra, ahol folytattuk a tegnap abbamaradt máglyapakolást. Mivel a tüzet otthagytuk tegnap magában, ma csak szét kellett húzni kicsit az azóta kb. fél méter magasra összeállt hamutömeget, majd egy kis száraz ág segítségével máris ropogott tovább a rakás. A nap végére sikerült elpusztítanunk az összes fát. Nem volt könnyű kikaparni egymás alól-mellől-mögül az ágakat, rönköket, rohadófűcsomót és leveleket, de azért nem adtuk fel. Ennek mondjuk a ruháink nem örültek annyira. Lillán is és rajtam is polárfelső volt. Egy izzó pernye = egy lyuk. Nagyszerű. Nem is lenne baj, ha nem kölcsön kaptam volna. :-pp

Egész nap nagyon hideg volt, úgyhogy kifejezetten nem bántuk, hogy a tűz körül kellett tevékenykednünk. Fagyott is a táj mindenhol...

Az élet apró kis momentumai színesítették azért a nem épp izgalmas elfoglaltságot. A legelőre - ahol dolgoztunk - ki volt csapva egy fekete hidegvérű ló. Jókora, söröshordókat húzogató, hókás-szőrőpatás kis gyönyörűséget kell elképzelni. Sajnáltuk szegényt, mert ott fenn nem volt semmi társasága. Amíg ott voltunk, végig ott bóklászott körülöttünk. Találtunk egy zacskó répát még lent, abból vittünk neki, meg Lillánál volt alma is, úgyhogy hamar össze is barátkoztunk vele. :-) Aztán ahogy haladtunk egyre lejjebb a rakáson, találtunk pár elrejtőzött mezei pockot. Egyet-kettőt meg is fogtunk belőle. Na jó, volt az négy is. :-) De jóval többen voltak, mert kettőt láttam még ezen felül eliszkolni, majd utána még hallottam párnak a hangját. Édesek voltak! Fényképek Lillánál és Dávidnál vannak róluk, bocsi. Az egyiket én fogtam meg puszta kézzel. A fogát látva aztán kicsit elbizonytalanodtam, hogy mennyire volt ez jó ötlet. Ebben Dávid (kisemlősszakértőnk) is megerősített, miszerint "Terjesztenek néhány betegséget ezek a jószágok, ezért nem szoktuk őket puszta kézzel megfogni!", ahh nagyszerű! Jókorszólsz! :-) Bár mintha mondta volna korábban ezt Lacinak, amit fél füllel hallottam is... Namindegy.

Holnap jön Christine és megnézi, hogy állunk a diplomás feladatunkkal. Részemről szarul, úgyhogy zárom soraimat, és nekiállok annak. Jóéjt!

 .