Újra itthon. Amiért jó: 2*2 méteres ágy, puha tollpaplan, bor a hűtőben és a szekrény tetején. Amiért nem jó: mindezt egyedül kellett élveznem. Már most hiányoznak a többiek, pedig Lilla tuti értékelte volna a tojásos forraltboromat. :-) Dávid először hitetlenkedett volna, hogy mi ez, meg nemezazigazi, de azért ha megkóstolja, tuti rákap ő is. Laci meg nem iszik ugye, de azért benne lett volna ő is a buliban...
A hazaút kicsit fárasztó volt, átitatva azzal a nem jó érzéssel, hogy ez egy olyan utazás, ami után nem Sharphamba megyünk vissza. :-( A szürke hétköznapok meg úgy kitörlik az ottani érzést majd, mintha sosem lett volna. A tegnapi fogadalmaim egyike: nem hagyom, hogy 3 nap alatt visszarángassanak az elutazásom előtti lelkiállapotba. Remélem sikerül! :-)
Éjfélkor bújtam ágyba végül, miután sikerült újra belaknom a lakást, és összekaparásztam a másnapi cuccaimat, de nem tudtam elaludni. Ránéztem az órára, hogy mégis mennyi időm van még kipihenni magam... Áhh, nem gond, kialszom magam még így is, gyerek az idő. Na ez volt az a pillanat, mikor leesett, hogy még nem állítottam vissza az időeltolódásból az órámat. :-pp Már nem is volt olyan sok időm reggelig, de legalább ettől az agyam is észhez tért és álomba merült. :-)
Ezeket a sorokat már a melóhelyről írom. A hosszú í lenyomásánál kicsit szitkozódva, mivel a kint használt laptopon a klaviatúra másik oldalán van, és ott keresem az ujjaimmal. :-)p
Itt köszönöm meg a figyelmet mindazoknak, akik érdeklődve a hogylétem felöl olvasgatták az élményeimet. Remélem sikerült átadni egy kicsit a fíííílinget, amit kaptam ettől a 3,5 hónaptól!
Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt, és egy érzelmekben gazdag, beteljesült kívánságokkal teli új évet kívánok!
Ezt a számot meg nem hagyhattam ki a végéről! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése