Az utolsó előtti kedd-szerda...

Tegnap nem csináltam fényképeket, úgyhogy muszáj lesz az emlékeimből felidézni, mi is történt. :-pp Mennyivel könnyebb képek segítségével... El lehet képzelni, mennyi van már, ha szinte minden nap lövök párat. Győzzem majd kiválogatni. ;-))

Keddre nádvágás volt betervezve. Helyette sztrájkoltunk. :-)p A reggel az öltözködés jegyében telt: harisnya, zokni, nadrág, trikó, póló, hosszúujjú, 1.polár, kapucnis pulcsi, 2. polár. Két pár vastag kötött zokni és egy párna a kézbe későbbi felhasználásra. Pakolás a további túléléshez: gyufa, virsli, egy rakat krumpli és alufólia; a munkához: 2 db vella, talicska, olló, evezőlapátok, csanak (tele volt vízzel a csónak), vastag ragasztószalag (a csónak fenekén levő lyuk ideiglenes javításához :-\), halászcsizmák. Jah és kellett még kötél, hogy kihalásszuk valahogy a csónakot a nádból, mert elvitte a víz. Jacektől pick-up elkunyiz. Indulás... Odanézz, mi jön a város felől!! Aaaaztaroohaaaadt!!! (Itt mindenki rémülten néz nagy szürke felleg irányába.)

Naééén tuti nem fogok zuhogó esőben nádat vágni!! Konyhába vissza, puffogva gép bekapcsol. Dávid jön, hogy legalább a csónakot szedjük ki valahogy. Oké, menjünk! Eső közben eláll. Jó, vigyük a cuccokat is, hátha... Lilla addig majd madárfelmér. Tegnapúgyiselmaradt. Aztán majd meglátjuk.

Dávid elindult az elszabadult lélekvesztő irányába a nádason keresztül. De mondhatnék akár lápot is, én nem mertem utána menni... :-pp Ment a két evezővel, próbálgatta, hogy hova léphet. Lassan haladt, mivel egyik helyen az egyik evező hoppp, elsüllyedt teljesen, na jó, akkor arra nem megyünk. 10 perc alatt tette meg az 5 métert, némi kerülővel elérve egy kötéldobásnyira a csónakot. Csak épp kötél nem volt a háznál, ezt buktuk! Közben az eső újra elkezdett szakadni. Lilla is visszajött csuromvizesre ázva. Húzzunk vissza a melegbe, én lesz...rom! - mondta Ági, és nem vitatkozott senki. :-) Valahogy a csónakot azért meg kéne oldani, hogy a következő alkalommal már ne ezzel kelljen szöszmötölni. Oké, azt még megoldjuk. Van egy ötletem: a fal mögött a jurtánál vannak kajakok, azzal beevezhetnénk. Nemtudommiregondolsz. Ok, akkor hozom. (Nem volt könnyű.) Kis vadvizikajak evezővel pickupra fel, csanak megvan, de kötél is kéne azért, mi legyen? Keressünk valamit! Ehhez mit szólsz? (Folyóba ereszthető, vizet hűtő kis kempingcucc viszonylag masszív, hosszú madzaggal felmutat.) Jó lesz! Menjünk! Lent tónál kajakot vízre tesz, Dávid beleül, elindul csónakért, Ági röhög (közben sajnálja, hogy fényképezőt nem hozott). Dávid vízbeesés nélkül kihozza kis lélekvesztő. Vizet kimer, kihúz partra csónak, majd 5 percig hallgat bazinagy bugyborékok csónak belsejéből, ahogy foly ki víz...

Na jó, ezt hagyjuk itt kiszáradni. Oké, húzzunk! Elpakol, levetkőzik, meleg konyhában leül gép mellé, ténykedik. Közben nap kisüt. 

Természetesen ekkor lépett be az ajtón a nagy fehér főnök, hogy mi mit keresünk itt. Jó főnök, innen tudni, így kell ezt! :-) Mondtuk neki, hogy szakad az eső. Erre mutatja a kinti napsütést. Nanevicceljélmártudodjólhogyszakadt! Nem probléma, úgyis vizesek lennétek... Aha persze, köszi! Ági fejlődik, mert nem beszólt, hanem csak közölte vele, hogy meg fogjuk csinálni. Bejött. Ezt elfogadta. El is húzott azzal, hogy jó, akkor oldjátok meg. Jövő kedden le kell vágnunk annyit, amennyire csettint majd egyet! Remélem az idő kegyes lesz hozzánk. Nem kell nekünk nyári meleg, a hideg ellen felfegyverkezünk, de legalább ne essen bakker!

Este bementünk Totnes-be, mert elkezdődött a hagyományos keddi totnesi karácsonyi vásár, ami állítólag fergeteges. Az volt, ha azt vesszük, hogy egyetlen karácsonyi számot sem hallottunk (ami nem baj), és csak két helyen láttam karácsonyi díszeket árusító nénit/bácsit, ami viszont már jobban zavart. Az egyébként is piacozó árusokat találtuk ott, a főutcán végig meg kajáldák voltak, és persze egyik bolt sem zárt be a megszokott 5-fél6-kor. Megmásztuk a főutcát felfelé párszor, aztán elindultunk a jólbevált pub felé egyet hörpinteni. Közben belefutottunk egy dobos bandába, akik nagyon jól nyomták! Persze se fényképező, se telefon nálam. Jellemző... Közben összetalálkoztunk Christine-nel és Bill-el, jöttek ők is a pub-ba aztán, ahonnan 11 után sikerült is hazaindulnunk. Nem mondom, hogy eredményes, de végül jó napot zártunk. :-) NINCS LACAFACA! Ugye, Enikő! ;-)))

Ma a farmon kezdtünk 10-kor. Kertészkedés volt előrevetítve még múlt pénteken, de végül egy bazi nagy tüzet kellett raknunk és elégetnünk a kitudjamikor összehordott fát-bokrot. Újabb értelmes munka... Máááááááááááájk! Mikor jössz már visszaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa???!! Lillával megpróbáltunk némi értelmet is belevinni a napunkba, dolgoztunk egy kicsit a madárfelmérési módszertanon a nesönel diplomához, és készítettünk egy-két illusztráló képet is, ahogy kell. Ebédidőre aztán csatlakoztunk a fiúkhoz, akik addigra már szép kis tüzet szítottak, úgyhogy már csak rá kellett dobálni a faanyagot. Elvoltunk 4-ig, köszönjük. 

Azért nem volt túl egyszerű dolgunk, mert nem friss rakást kellett szétbontanunk. A közepe már jóféle vizes-rohadós cuccal volt tele, és annak rendje és módja szerint össze volt állva az egész. Úgy kellett föntről lefejtegetni a rétegeket róla.

Az viszont nagyon tetszett, ahogy a tűz kavargó melege átfestette a mögötte levő tájképet! :-)

Miután végeztünk, elmentünk bevásárolni. Jó szutykosan-mocskosan, ahogy kell. Laci még váltócipőt sem hozott, jó az a gumicsizma! :-D A parkolóban aztán ez az autó duruzsolt el mellettünk. Egy kb. 80 éves házaspár ült benne... :-| Aztán beálltak a mozgáskorlátozott helyre. Érdeklődve néztük, hogy fogja kiszedni a járókeretet a papa maga mellől. :-) Laci elkezdte mesélni, hogy erről a Simpson-család egyik epizódja jut eszébe, amiben Homér ugyanígy beáll egy mozgáskorlátozott helyre, majd mikor kiszáll, elkezdi fájdalmasan bicegve húzni a lábát (egyébként persze semmi baja). El lehet képzelni, hogy ezek után mekkora röhögés volt, mikor a bácsi kiszállt a kocsiból és bicegve a lábát simogatva elindult a bolt felé. :-)) Biztos elgémberedett neki, ahogy nyomta a gázt!

Bent az üzletben aztán tovább folytatódott a jókedv. Mivel minden fillér számít, igyekszünk akciós termékeket vásárolni, vagy legalábbis pár penny-t megspórolni magunknak. Fel is csillan mindig az ilyen matricák láttán a szemünk! Itt éppen arra próbálja felhívni a figyelmünket a nagy piros matrica, hogy ha két csomag paradicsomot veszünk, akkor az csak 2 fontba kerül...  

Kár, hogy egyébként egy csomag egy font, úgyhogy matekból ötös, de spórolni nem spóroltunk semmit. Lehet, hogy csak tesztelni próbálták a vásárlókat. :-)

Vacsorára rántott húst csináltunk (vélhetően az utolsót itt), hozzá párolt lilakáposzta és brokkoli passzolt. Nagyon egészségesek vagyunk! :-))p

Egyébként meg: HOLNAP JÖN A MIKULÁÁÁÁÁÁS!!!! Már nagyon várjuk! :-)