Ma újabb kísérletet tettünk, hogy lássunk dormice-t (mogyorós pele). Felkerekedtünk, és elutaztunk Exeter mellé, ahol Mike egyik ismerőse (aki rendelkezik a szükséges engedélyekkel) megmutatta nekünk a saját maga által, kedvtelésből fenntartott peleodú-telepet. Itt voltunk az Esternhill Farmon (narancssárga nyilacska):
Itt már viszonylag szép erdőterületek voltak (az eddigiekhez képest). Ettől keletre kezdődik a Dartmoor Nemzeti Park, remélem, oda is eljutunk egyszer. Állítólag az nagyon szép.
Ilyen tenyérnagyságú gombákkal találkoztunk. Mondták, hogy milyen, de persze nem jegyeztem meg. :-p A farmon kihelyezett, korábban már leírt csövekkel ellentétben, itt madárodúhoz hasonló fatákolmányok voltak kihelyezve a peléknek. Annyiban különböznek a madárodútól, hogy a bejárata a fa törzse felé van, és alul felül van egy kis kiugró rész, ami eltartja a bejáratot a fatörzstől. Persze nem találtam képet róla a neten, úgyhogy tessék elképzelni, milyen is lehet. Sokáig nem találtunk semmit, nekem viszont szétszedte a két számmal nagyobb gumicsizma a lábamat, úgyhogy nagyon élveztem a sárban tocsogást az erdő mélyén. Az odúk állapota viszont itt már bizalomgerjesztőbb volt, mint otthon. Már az elején találtunk olyant, amiben minden bizonnyal lakott pele néhány nappal ezelőtt, mivel találtunk benne elszáradt mogyoróleveleket. A szakértő kísérőnk elmondása szerint a mogyorós pele mindig friss, zöld faleveleket visz be az odúba vackolni, míg a másik gyakran előforduló lakó, az erdei egér, inkább elszáradt leveleket gyűjt össze magának. Az odútelep vége felé találtunk egy olyan fészket, amiben teljesen friss, zöld levelek voltak, úgyhogy arra járt a mi kis dormájszunk, de személyesen még nem találkoztunk vele. Nagyobb esélyünk lesz rá egy hónappal később állítólag, mivel ezek a jószágok téli álmot alszanak ugyan, de itt jobban tűrik a hideget, úgyhogy a magyarországi populációnál kicsit később térnek nyugovóra. Viszont ha egyszer elaludtak, nem kelti fel őket, csak a tavaszi jómeleg napsugár. :-)
Az utolsó odúban aztán végül találtunk élőlényt is. Igaz, nem pele, de az erdei egér is nagyon cuki kis rágcsáló. Kaptam tőle egy bolhát, remélem leugrott rólam valahol a hosszú úton, és nem találkozom vele újra! :-)
Az ebédidő már újra a kocsinál ért minket, úgyhogy nekiálltunk falatozni. Az útközben a nyomunkba szegődött, a nyakában lógó marhabillog alapján REX nevű kis terelőkutya, fegyelmezett áhítattal figyelte közben minden mozdulatomat. Pár kósza falat volt a jutalma. Hihetetlen figyelemmel nézett, mikor magyarul szövegeltem neki. Látszott rajta, hogy nem érti, de meg akarja érteni, így a mozdulataimból próbálta kikövetkeztetni, mit is akarok. Nézett nagy okosan arra, ahova mutogattam, de nem ment sehova. Aztán elkezdtem angolul szövegelni, ekkor felcsillant a szeme valahogy ilyesmi formán: "Jah, hogy aaazt akaroood, ááá, hagyd csak!" Majd hozzám bújt, kicsit élvezte még, hogy simogatom, aztán odébb állt. Remélem jól van!
Hazafelé kissé eltévedtünk, de nem is volt baj, mert mikor már eljutottunk oda, hogy ok, akkor ebben a parkolóban most megállunk, és keresünk egy embert útbaigazításért, na akkor az a parkoló épp egy aranyos kis étteremhez tartozott, ahol mindjárt meg is álltunk kicsit. Aki arra jár, ki ne hagyja, hihetetlen hangulata van ennek a takaros kis helynek!! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése