Mondjuk ezzel lehetne vitatkozni, mert ugyebár csak az anyja a biztos az embernek, de asszem én az enyémet nem tudom letagadni. Bár azon még lehetne gondolkozni, hogy a genyóság vajon tanult vagy öröklött viselkedés-e. ;-)
Nah, de hogy miért írok a faterról a pénteki történések helyett (vagy mellett, ez majd a végére kiderül)... A drága jó édesapám kitalálta, hogy 3 hét után már "szenved nélkülem" (ezek az ő szavai). Ilyen sms-eket kapok tőle. Egyre gyakrabban. Aki ismeri, vagy inkább ismer minket, az tudja, ez a vég kezdete. Szóval rácsörögtem az öregre, hogy hívjon vissza (így mégiscsak olcsóbb). Gondoltam kicsit ápolom a lelkét, mert ilyenkor nagyon igényli. Magyarországon az ilyen hívásaink mindig összeveszéssel zárulnak, majd két napig nem beszélünk egymással, de most nagyon koncentráltunk mindketten a távolság miatt. Bár amúgy is csak hetente egyszer beszélünk, szóval kivételesen ez most nem tűnne fel. A "hetekótanemláttalak" siralom mellett a legnagyobb baja az volt az öregnek, hogy meg sem említem őt a blogban. Még egy apró utalás sincs. Ezen sem lepődik meg senki, aki ismeri...
Szóval faterkám, ez most rólad szól! Bár asszem ezt anyum olvassa el előbb, úgyhogy puszi mama, téged is nagyon nagyon szeretlek!!! :-***
Ha apám itt lenne, nem kellene minden nap összeszurkálnom a kezem a szederindák között, mert mindig lenne az asztalon frissen szedett szeder.
Ha apám itt lenne, már rég megkóstoltuk volna a szomszéd farm almáját, mert tuti szerzett volna (vagy így, vagy úgy). ;-)
Ha apám itt lenne, már rég összebratyizott volna a szomszéd farm tulajdonosával és/vagy beosztottjaival, és naponta kapnánk a friss bort és sajtot az asztalra, mert ő ezt is el tudná intézni. Nem mindig tudom, hogy hogyan csinálja, de megcsinálja. Amit akart, azt mindig. J
Ha apám itt lenne, friss tojásrántottát vagy egy jó adag lágy-tojást reggelizhettem volna ma a megszokott hideg szendvics helyett.
Ha apám itt lenne, a délelőtti angolórán ő lett volna a főszereplő, pedig egy kukkot nem tud angolul.
Ha apám itt lenne, az ebédnél jól beszólt volna, hogy "nekemsosemfőzölsemmit". Aztán vagy összevesznénk vagy sem, ez a beszólás minőségétől függ általában.
Ha apám itt lenne, a délutáni madárfelmérésen tuti felhúzza annyira az angol szkiffes fiúk edzőjét (aki motorcsónakból irányította az evezősöket), hogy az kijött volna a partra, és jól megkergetett volna minket. (Bár erre most biztos azt mondja, hogy szövegben őt nem lehet megverni, és az "ellenfélnek" eszébe sem jut erőszakhoz folyamodni. Faterka, ha megjegyezhetem: nem értené, mit mondasz neki! J)
Ha apám itt lenne, ma nem kaptunk volna ki a fiúktól fociban a nap végén, mert jó alaposan becsúszott volna nekik.
Ha anyum is itt lenne, most beszólna, hogy fejezzem be a gépezést, és menjek aludni, mert sosem alszom eleget. Mikor pedig bebújtam az ágyba, bejönne és csöndben megsimogatná az arcomat.
NAGYON HIÁNYOZTOK!! :-****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése