Kertészkedés

Ez volt a ma délelőtti program. Kertészkedés. Beöltöztünk munkáscuccba, és megindultunk a veteményeskert felé, de Jessy (a kertész) megállított minket. Előbb megmutatja, hogy mi hol van. Jah, hogy nem az a kert? Az csak a veteményes. Jaaaaa.

Hát kéremszépem... Van ugye a ház körüli nagy füves placc (korábbi fényképeken visszakereshető), amit nyírni kell rendszeresen, bár most a szombati lakodalom miatt elhagyták, így egy kicsit hosszabb a fű a kelleténél (megjegyzem csak néhol volt 10 centis). Aztán ott van a ház melletti kis virágoskert, meg kicsit feljebb van egy fűszernövényes részleg, amit nemigen használnak eredeti funkciójában, mivel ott a veteményes ugye. A legtöbb növényt itt vissza szokták vágni, és tavasszal újrahajt, ezeket néha ki kell pucolni. Kicsit feljebb az öreg fa alatt (hatalmas lombkorona, kis romantikus paddal alatta) néhány lágyszárú van már csak a fa árnyéka miatt. Feljebb a kis szökőkút, amit a magyarok állítólag előszeretettel bámulnak. A kertészünk nem érti miért, hisz az csak egy szökőkút. Ha tudnám mikor kapcsolja be a csobogót, és mondjuk a szabadidőnkben pont sütne hétágra a nap, én is odaülnék bámulni. Ez tényleg magyar sajátosság? Nem tudom, de mindegy is. :-)

Feljebb - a női alakot ábrázoló szobrocska felett - van a rózsakert (na ezt speciel kitaláltam volna magamtól is). Ha ránk merik bízni, talán beállhatunk majd metszeni, bár nem tudom, kinézik-e belőlünk a tudást és/vagy a képességet. Efölött pedig az erdei kert mindenféle bokorral, meg fafélével, amit a nagy angol hajóskapitány (a ház régi ura) és társai a világ minden tájáról magukkal hoztak. A kedvencem a monkey puzzle. Csak tudnám mi a magyar neve. Áhh, itt a net bakker... Meg is van: majomfarok fenyő. Jessy megmutatta a főkertész régi háza felé vezető ösvényt, ami általában le van zárva, mert ma már nem tartozik a birtokhoz, de állítólag mi elmehetünk arra, ha csak a kertet szeretnénk megnézni (ezt mondhatták volna előbb is). Jókora kirándulást lehet tenni arra, egyszer talán kipróbáljuk.

Ezt követően átmentünk a veteményes kerthez. Még a kert előtt van egy komposzt, amit Jessy long-term komposztnak nevezett. Ez nagyjából annyit tesz, hogy sokáig tart benne a folyamat (hosszútávú komposzt lehetne magyarul, ha nem hangzana ennyire hülyén). A lényege, hogy a lágyszárú növényeket és lenyírt füvet  minél vékonyabb rétegben, szépen egyenletesen elrendezve mindig a halom tetejére rakják, ami aztán szépen leroskad és komposztálódik, nem csinálnak vele semmit. Állítólag 1 év a folyamat. Bent a kerten belül (merthogy fallal van körülvéve az egész) van két másik komposztláda is, ezek a gyors komposztok. Az egyikben 6 (!), a másik kb. 2 (!!!) hónap alatt komposztálódik a cucc állítólag. Ezek le vannak takarva eső ellen, és kezelve vannak: ki kell pakolni egyszer, majd vissza, meg figyelni kell, hogy ne legyen túl nedves a rohadás.

Ezután a fészerben megismerkedtünk a pot belly nevezetű fűtőtesttel. Ez egy aprócska tűzhely, egy 20-30 centis nemtúlvastag fadarab fér csak bele, ráadásul egyszerre, úgyhogy nincs vele megelégedve a kertészfiú. Arra jó csak állítólag, hogy esőben a kabátját megszárítsa mellette. Az se semmi azért egy alapvetően nedves éghajlaton. ;-) Találtam egy képet róla a neten, elég pofás kis jószág. Mondjuk a képen is két centire tették tőle a széket, úgyhogy lehet valami igazság a kertészfiú szavaiban. :-)

Ezt követően értünk be végre a veteményeskertbe. Megtudtuk, hogy van málna a kertben. Nem is akármilyen, kb. 3-4 centis gyümölcs volt! Aztán végignéztük az összes növényt, ami megterem. Mindegyikhez tudtak mondani valamit a hozzáértők (értsd: biológus barátaim és a kertész). Még körömvirágot is ettem! Nem volt rossz, de azért nem ez lesz a vasárnapi ebéd otthon. De ami a csúcsok csúcsa! Fűthetőek a falak! Igen, a 18. században, ha az időjárás nagyon hideg volt, begyújtottak a falakban található kis kéményeken, és egy csőrendszeren keresztül melegítették a falakat. Szinte hihetetlen.

Egy szó mint száz, a kert fogalma alatt itt nem csak a konyhakertet értik. Így már nem csoda, hogy egy főállású kertészt alkalmaznak egy "kis veteményeshez". :-)

Ebéd után a vízimadarakat mértük fel a folyón. Jó sok madarat láttunk, 100 fölötti példányszám is volt egyik másik fajnál. Elment megint 2 óra a napból. Aztán bevásárlás és vacsorakészítés. Ma volt egy plusz vendégünk is. Jött egy angolai csaj, Aida (vagy Ida?), aranyos lány. Lillával volt a séf, rántotthúst készítettünk krumplipürével. Egész belejött a végére, decemberre már magabiztos szakács lesz! ;-)