Reggel lett majd este, 2. nap...

Verőfényes napsütésre ébredtünk!! A helyiek teljesen oda voltak meg vissza, állítólag egész nyáron szakadt az eső. Remélem megtartja a Nap a jó szokását, és még egy darabig nem takarózik a felhőkkel, mert így még szebb a táj. Meg így könnyebben viseli a 40 fokon edződött átlagmagyar az angliai éghajlatra való átállást.

A Dart folyó hihetetlen. A vízszint 6 óránként emelkedik és apad, hol lefelé folyik, hol felfelé az apály-dagály váltakozásával. Délelőtt még magas volt a vízállás, délutánra már csak az iszap volt a helyén. Naplementekor jön a dagály, úgyhogy azt a tervünket, hogy kiülünk egyszer és megnézzük, elfelejthetjük. :-p Vagy legalábbis nagyon elvetemültnek kell lennünk hozzá.

Ettől a kerttől teljesen odáig vagyok. Napközben még a szökőkút is működött, pedig a kutya nem járt arra.

Találtunk a bokrok között egy pajkos tündét is. :-) Kár, hogy az álla lemaradt, így kereshetem meg holnap is, hogy rendesen lefényképezzem... :-p

Na de amiért idejöttünk... Délután megnyugtattam gyorsan az egyik vezetőnket, hogy nem csak fényképezni, de dolgozni is tudunk. :-) Nem láttam a meggyőzöttséget felcsillanni a szemében. :-))p

Mindenesetre ma délig Holly volt az, akivel a legtöbbet beszéltem angolul. Akár rotti is lehetne, csak a barna foltok hiányoznak. :-) Birkóztunk, rongyot húztunk (közben morogtunk), majd eleresztette, szépen leült, ha kértem (értsd: Holly, sit down, please). Hm... akkor inkább úgy fogalmazom, hogy leült, ha szépen kértem. :-) Neem, tényleg nagyon okos! Pár órára ránk bízta a gazdája, mert el kellett mennie, háát, nem tudom, ki vigyázott kire. :-) Ha nem tudtuk volna, merre kell menni, ő tuti hazavisz. Kitaláltuk, hogy lemegyünk a nádashoz, ahogy lefordultunk, már tudta, mi a szitu, és fordult a szénabálák mögé. Már épp vissza akartam húzni, mikor kicsit odébb megláttam a kiskaput. Na onnantól inkább követtem a kutyát, vitt minket mindenhová.

Az emberek mind nagyon kedvesek és segítőkészek. Lassan és érthetően beszélnek velünk, földönkívüliekkel, ami nagy segítség. Nekem biztosan. Közben jókat derülünk, mikor halljuk, hogy egymás között hogyan beszélnek. áengaö khathoö pfff leírnisetudom ezt a kiejtést. :-)

Délután körbejártuk a területet, nagyon szép az erdő is. Láttunk sok-sok szép növényt. A páfrányok hihetetlen méretben és példányszámban vannak jelen. Ez egy bordapáfrány pl., ami nekem végre valóban másmilyen volt, mint a többi páfrány, de biológus bajtársaim teljesen el voltak ragadtatva, mivel ez valójában már a 7. fajtája volt ennek a méltán nagyszerű családnak.

Ami viszont furcsa, hogy mindenhol kerítések vannak. Pfff... csodálkoznak, hogy nincsenek nagyvadak! Még a csúcsragadozóknak is úgy kell átmászniuk a kapukon meg a praktikus kis kerítésátmászást segítő tákolmányokon a nyilvános utakon. Jah, mert hogy a nem nyilvánosra be sem teheted a lábad, nemám rámászol a gyepre... a szép zöld gyepre... csak úgy... piknikezni. Neeem.

Ma is sok új szót tanultam. Azt pl. miért nem tudtam eddig, hogy angolul a kolbász az sausage??!! Felháborító!! Hát a cutting board? Nemisértemkomolyan. Legalább az alapot el kellett volna már sajátítanom. :-) Na jó, azért van pár madárka is, akiknek a nevét megtanultam. De ez maradjon az én titkom. :-)

Micsoda befejezés, MICSODA BEFEJEZÉS!!!! :-D

Bocs, elfáradtam közben, megyek aludni. Jóéjt!